Nem igazán ilyenre gondoltam, ennek üres a közepe.
Karácsonyi vásáron valószínűleg ritka az olyan csalódottság, mint ami egy fiatal külföldi pár arcára ült ki a budapesti Bazilika előtt. Az ok egészen meglepő volt: a kezükben tartott, még gőzölgő kürtőskalács dióval be volt szórva ugyan, de sem nutella, sem fagyi nem volt a közepén.
Ez nem jelenti azt, hogy töltött kürtőst ne lehetne kapni Pesten: a belvárosban gyakorlatilag minden második sarokra jut egy bolt, ahol szívesen belenyomják akár a pisztáciakrémet is. De lehet-e egyáltalán kürtőskalácsosnak hívni a fővárosban lépten-nyomon felbukkanó standokat? Miért gondolja azt egyre több turista, hogy egy hagyományos cseh süteményt eszik Budapest közepén? És milyen hatással van mindez azokra a sütőkre, akik még hagyományos módon készítik a cukorral bevont édességet?
Kisebb és fahéjas
Hogy rendet tegyünk, kezdjünk talán az alapokkal: egyáltalán mi is az a kürtőskalács?
„Az eredeti kürtőskalácsnak öt fő ismérve van. Mindig frissen, helyben dagasztjuk, faszénparázson sül, spirálisan van feltekerve, édes ízű és minimum 23-25 centiméter nagyságú” – így foglalja össze a lényeget András Tünde, a Vitéz Kürtős ügyvezető igazgatója.
Tündénél és társánál, Bálint Gáspárnál kevesen ismerik jobban a hagyományos kürtőskalácsot. Mai napig használt receptjük Gáspár nagymamájától, Irma nénitől származik, aki éveken át járta a hétvégéken a Székelyudvarhely környéki strandokat, majd a család 2000-ben saját boltot nyitott a városban.
