Der Spiegel
Most már egyértelmű, hogy Donald Trump amerikai, Vlagyimir Putyin orosz és Hszi Csin-ping kínai elnök is szorongatja Európát, de hogy az mennyire képes ellenállni, nem utolsósorban Németországon múlik – állapítja meg Henrik Müller, aki gazdaságpolitikai újságírást tanít a Dortmundi Műszaki Egyetemen. Úgy értékeli, hogy az év a vártnál is rosszabbul alakult, főleg, ami az USA szerepét illeti.
Hogy azután 2026 fordulópontot hoz-e, vagy a világ változatlanul teljes sebességgel halad az eddigi nemzetközi rend felbomlása felé, szintén nagymértékben függ Berlintől. Látnivaló, hogy már nem egy populista bohóc ül a Fehér Házban, hanem egy ideológiai küldetéssel rendelkező kormányzat patriarchája. Első ciklusával ellentétben már nem csak az egója simogatásáról és a saját zsebének töméséről szólt a közfigyelem. Bármilyen aggály és ellentétes érdek is merült fel Trump és csapata életében az első ciklus alatt, azok helyét komor komolyság és elszántság vette át.
Ez már nem populizmus, reakciós eszmerendszert igyekszik elterjeszteni. Átépítené az amerikai államot, és mintha az autoriter vezérek számára készült forgatókönyvet követné. Már nem csupán a hatalomról és arról van szó, hogy jól megszedje magát. Bele kíván avatkozni az európai országok belügyeibe, továbbá támogatni akarja a szélsőjobbot. Az orbáni Magyarországot mindenképpen. Az EU meg mehet isten hírével.
