Meglepően közeli autózúgás zökkent ki, miközben a telefonomba mélyedve ácsorgok egy zuglói járdán egy hűvös őszi reggelen. A kocsi mögöttem jön, már feldöccent a járdára, kis híján a sarkamra parkol. Járó motor mellett kiszáll egy gyerek és feltehetően az édesapja, majd felmennek a helyi iskolának a kocsiajtótól alig másfél méterre induló lépcsőjén a kapuhoz. Ez a jelenet kényelmetlenül sokszor ismétlődött meg az elmúlt hónapokban, de magamnak kerestem a bajt: légszennyezettséget mértünk a kollégákkal budapesti iskolák közelében egy nemzetközi együttműködés keretein belül.
A Dennik N csehországi és szlovákiai kiadásainak munkatársai Prágában és Pozsonyban, a lengyel Gazeta Wyborcza munkatársai Varsóban, a HVG pedig Budapesten mérte azonos eszközökkel, metódussal időpontokban, azonos szempontok alapján kiválasztott iskoláknál a PM2,5-koncentrációt, azt vizsgálva, mennyire vannak kitéve az iskolába járó gyermekek a légszennyezettségnek, és miként befolyásolja a járműforgalom a levegő minőségét.
A mérőeszköz a Bajza utcában
Cabrera Martin
A PM 2,5 vagy „kisméretű szálló por” elnevezés, a 2,5 mikrométernél kisebb átmérőjű részecskéket takarja, amelyeket a legveszélyesebb légszennyező anyagok között tartanak számon. Apró méretüknél fogva képesek mélyen bejutni a tüdőbe, akár a véráramba is. Magas koncentrációja növeli a szív- és érrendszeri betegségek, a tüdőrák, a légúti fertőzések, krónikus obstruktív tüdőbetegség, sőt a születési rendellenességek kockázatát is. A gyermekeknél a fentiek mellett hatással lehet az idegrendszeri fejlődésre, és a hosszú távú kognitív egészségre is: a közlekedésből származó légszennyezésnek kitettebb iskolákba járó gyerekek kognitív fejlődése lassabb, mint a tisztább levegőjű környékre járóké – említette a HVG-nek az idevágó kutatások eredményeit a légszennyezettséget kutató Diana Varaden, az Imperial College London adjunktusa.
