2025 januárjában még nem gondoltam, hogy az évet azzal az iróniamentes kijelentéssel fogom zárni, hogy egyetlen államférfitól, politikustól, közéleti személytől sem tanultam olyan sokat a világ működéséről, mint Donald Trumptól.
A kijelentés érthetően meglepő, mert az amerikai elnök hablatyolása, bombasztikus kijelentései és öntömjénezése könnyen elterelik a figyelmet az összképről. Pedig az elnök beiktatási beszédében jelezte is, hogy mire számítsunk.
„Bizakodva és optimistán térek vissza az elnöki posztra, mert úgy vélem, hogy izgalmas korszak kezdődik, amelyben országunk sikeres lesz, a változás hulláma végigsöpör az országon, és a napfény beárad az egész világra” – ígérte Trump 2025 elején. A siker egyelőre nem látszik ugyan, de a világot felkavaró változások annál inkább.
Amit magunkkal viszünk 2025-ből
2025 próbára tett mindannyiunkat, a közélet történéseinek viharában éltük végig az évet. Volt olyan dolog is, amit magunkkal viszünk a következő, várhatóan még viharosabb esztendőbe is. Szerkesztőségünk munkatársainak szubjektív évértékelőiben most ezekre emlékezünk vissza. A sorozat többi cikke itt olvasható.
Eközben pedig olyan történelmi törvényszerűségek körvonalazódnak, amelyeket az utóbbi évtizedek lekerekítettebb politikai működése elfedett. Szerencsére. Donald Trump hat fontos tanítása a nagy összefüggések kedvelőinek.
1. A birodalmak bukásához nem feltétlenül kellenek évszázadok vagy évtizedek. Elég néhány év is.
Trump két lábbal rúgta be a Make America Great Again kampányát az év elején, aminek következtében hónapok alatt épült le az Egyesült Államok iránti bizalom a világban, és került olyan pályára országa, amely szakértők szerint világhatalmi szerepének végéhez vezethet. Csak hogy a léptéket lássuk: a spanyol birodalom 100–200 év alatt épült le, attól függ, honnan nézzük a folyamatot, a Brit Birodalomnak ehhez elég volt három évtized. Ahogy a jelenlegi folyamatok haladnak, ehhez a bravúrhoz az USA-nak most egy-két elnöki terminus elég lehet.
Azzal, hogy Amerika durva nyilatkozatokkal, majd a korábbi megállapodásokat felrúgó vámokkal esett neki legközelebbi barátainak és szomszédainak, Kanadának és Mexikónak, elszigetelte magát a térségben. Működése segített például abban, hogy Kanadában Trump-kritikus kormány kerüljön hatalomra.
Az eleinte csak kiszivárgott felvételekből nyilvánvaló Európa-ellenessége, amely aztán a nemzetbiztonsági stratégiájában feketén-fehéren is helyet kapott, félelmet és bizonytalanságot keltett az Unióban. Európa vezetői ma már nem a közös, hanem az Amerika nélküli jövőről gondolkodnak.
Amerika erejét az adta, hogy a szövetségeseivel együtt volt globális súlya. Ha az USA-nak katonai támogatásra volt szüksége, amit például az afgán háborúban kapott, akkor Magyarországtól Németországon át Kanadáig álltak mellé, ha gazdasági nyomást akart kifejteni, akkor minden kontinensen voltak országok, amelyek segítették.
Ezt a szövetségesi rendszert építi le most Trump, mit sem törődve azzal, hogy ennek nagyobb az értéke, mint amit most készpénzben rövid távon kiszed egykori barátai zsebéből.
A szövetségesek nélkül a birodalom pedig már csak egy nagy ország, amit sok oldalról lehet támadni, és amelynek minden egyes interakciónál meg kell küzdenie az eredményért, legyen szó barátról vagy ellenségről.
De nemcsak a szövetségesek, hanem a versenytársak sem kezelik az Egyesült Államokat az addigi tisztelettel, köszönhetően Trump impulzív politikai és gazdasági döntéseinek. A legjobb példa a Kína elleni vám- és szankciós háborúja, amelyet az elnök kezdeti hőzöngése után végül sok ponton enyhítettek, visszavontak. Még az olyan kardinális ügyekben is, mint a stratégiai technológiák, a jelenlegi háború már inkább a kezdeti harciasság paródiájának tűnik.
Az eróziót pedig fokozza, hogy a nagyság nevében Trump és köre éppen szétveri a katonaságot. A hadsereget egy korábbi tévés műsorvezető irányítja, aki képességek hiányában a katonák fekvőtámaszozásával és nemi orientációjával foglalkozik a stratégiai kérdések helyett. A katonai csúcsvezetők eközben sorban mondanak le, vagy Hegseth tisztogatásainak esnek áldozatul.
Lehet ez még szerencsétlenebb? A fegyveres erőket eközben belföldön vetik be, rövid távú belpolitikai célok érdekében, elhidegítve a társadalmat a fegyveres erőktől.
A világ ma azt látja, hogy az addigi magabiztos nagyhatalom nem megbízható szövetséges, és nem komolyan vehető ellenfél. Bár még csak a folyamat elején vagyunk, de ehhez kevesebb mint egy év kellett.
2. A progresszív nagyvállalatok nem a haladás, hanem az elvtelen opportunizmus világítótornyai
Úgy nőttünk fel, hogy a világ innovatív, progresszív vállalatai egyúttal a nyitottság, a haladás és a liberális eszmék képviselői is.
Természetesnek vettük, hogy a Microsoft, a Facebook, a Tesla, az Apple vezetői fontos társadalmi ügyek támogatói, mert logikusnak tűnt, hogy a technikai progresszió szükségszerűen jár együtt a haladó gondolkodással.
Aztán jött Trump, és kiderült, hogy a technológiai progresszió valójában az opportunizmussal jár együt. Amíg a liberális világrend biztosítja a szoftverek, AI vagy mindenféle kütyü fejlesztéséhez a pénzt, a techguruk liberálisak. Ha a fasizmus felé hajló rendszerből jön a befektetés, akkor jön a karlendítés.
3. A demokrácia ereje mégsem az intézményekben, hanem az emberekben van. Vagy nincs
Trump hatalomra kerülésekor a szakértők azzal nyugtatták a fasizmussal kevésbé szimpatizálókat, hogy az amerikai demokrácia évszázados, intézményei erősek, a szabadságjogokat nem veszélyeztetheti egyetlen, az Idiocracy című filmből a valóságba szabadult szereplő.
A minőségi újságírás nincs ingyen, ezért építjük 2019 óta a digitális előfizetői közösségünket. Ugyanakkor hiszünk abban, hogy vannak olyan témák, amelyeknek minél több emberhez el kell jutniuk. Cikkünket ezért mindenkinek hozzáférhetővé tesszük, de ha teheti, fizessen elő a hvg360-ra, hogy a jövőben is tudjunk fontos írásokat mindenkivel megosztani.
Aztán kiderült, hogy jogi ügyeskedéssel, a törvények kreatív kezelésével, erővel mégis úgy lehet földre vinni a demokratikus értékeket, mint túlsúlyos ICE-ügynök a filippínó takarítónőt. Az emberek pedig csak állnak körben, és riadtan figyelik az eseményeket.
Elon Musk megkpja Donald Trump elnöktől a “Fehér Ház kulcsát”
AFP / Allison Robbert
Trump – megkerülve a demokratikus rendszereket – megválasztott tisztségviselők helyett üzleti partnereivel és családtagjaival bonyolítja a világpolitikai alkukat. A semmilyen társadalmi felhatalmazással nem bíró Elon Musk zilálhatta szét az államigazgatást. Sima nyomásgyakorlással becsicskítottak egy sor amerikai egyetemet, miközben egyedül a Harvard állt bele a szabadságharcba. És ha nekünk, magyaroknak nem lenne elég ismerős a recept, Trump a médiára is rárontott. Mértéktartó klasszikus lapok helyett MAGA-barát influenszerek lettek a sajtótájékoztatók állandó meghívottjai, a Pentagonban pedig olyan durva cenzúrát vezettek be, hogy a fontos intézményből eltűntek a kiegyensúlyozott újságírók, és maradtak a propagandisták.
És bár a dúlás ellen rendszeresek a tüntetések, a tiltakozás megmarad azon a szinten, ami mellett Trump és csapata simán folytathatja a demokrácia leépítését.
4. A civilizációs fejlettség nem jár együtt a vezetők pallérozottságával, a vezetők pallérozottsága nem jár együtt méltósággal
Ha valami klasszikus filmben feltűnik egy középkori hiedelmekbe csavarodott, öntelt államelnök, akkor szinte biztos, hogy valami afrikai vagy dél-amerikai diktatúrában játszódik a történet. Nem is lehetne másképp, hiszen közhely, hogy egy magasan fejlett országot nyilván tanult, okos emberek irányítanak. Ehhez képest 2025 bebizonyította, hogy a világ egyik legfejlettebb, tudományban és technológiában is élen járó országát is vezethetik bohócok.
Sok magyarázat nem kell. Donald Trump megnyilvánulásaiból nyilvánvaló, hogy az elnök az alapvető földrajzi, poltikai, gazdasági ismeretekkel sincs tisztában. Vámháborúját kitalált adatokra alapozza, keveri Albániát Örményországgal, és egy ajándék aranyóra hatására hajlandó megváltoztatni a döntéseit.
Pete Hegseth védelmi miniszter olyan amatőr, hogy ellenőrizetlen csetcsoportokban tárgyal ki katonai offenzívákat, ahogy az a hutik elleni támadásoknál kiderült. Fake newsnak minősülő információk alapján indít támadásokat Venezuela ellen, állítva, hogy a fentanilkereskedelem ellen harcol, noha a drog nem is abból az országból jön. Mivel képtelen átlátni a Pentagon struktúráját, a szervezet hatékonyságát csökkentő tisztogatásokat vezet.
De itt van Robert F. Kennedy Jr., aki egészségügyi miniszter lehet úgy, hogy közben oltástagadó, összeesküvéselmélet-hívő, és munkássága kimerül olyasmikben, hogy cenzúrázza, woke-mentesíti a tudományos folyóiratokat.
Tanulságos, hogy mit lépnek erre a világ valóban pallérozott vezetői. Rámutatnak a hibákra, érvelnek, az észt hívják segítségül? Nem. Úgy ajnározzák Trumpot, ami még egy római császárokról szóló drámában is túlzás lenne. A NATO-főtitkár Mark Rutte daddynek szólította az elnököt. Az EU-s vezetők nem a Fehér Házba, hanem Trump birtokára jártak zarándoklatra, dél-korea aranyozott koronával próbálta lekenyerezni, a svájci küldöttség pedig arany Rolexszel és egy kilós aranyrúddal járult a színe elé. És mivel az elnök annyira szeretett volna békedíjat kapni, a FIFA a semmiből alapított egyet, amit hogy, hogy nem, rögtön Donald Trump nyert meg.
A fentiek láttán egyetlen kiművelt európai vezető sem kezdte a térdét csapkodni a nevetéstől. A ceremóniák úgy zajlottak, mintha ez lenne a világ vezetésének bevett módja.
5. Az örök barátokból hónapok alatt lesz ellenfél
Ha volt közhely a világpolitikában, akkor az az volt, hogy Amerika és Európa szövetségesek, és bármi is lesz, Oroszország ellenség vagy legalábbis ellenfél. Ez a hit olyan mélyen gyökerezett, hogy Európa vezetőinek is hónapok kellettek, míg elhitték, hogy amit a Trump-kormányzat részéről látnak, hallanak, az a valóság.
Trump eleinte Ukrajnát és Zelenszkijt csicskáztatta, és nagyon furcsa, oroszbarátnak tűnő ötletekkel traktálta a szövetségeseit. Aztán kiszivárgott egy felvétel, amin az alelnök JD Vance és Pete Hegseth védelmi miniszter úgy beszélnek az Európai Unióról, mintha valami távoli, idegesítő banánköztársaságról lenne szó, nem országuk legrégebbi és leghűségesebb szövetségeséről.
Ennek ellenére az uniós vezetők mosolyogva vonultak be a Fehér Házba rendezett tárgyalásokra, mintha nem vennék észre, hogy a macskaasztalnál kapnak helyet, és csak utólag tájékoztatják őket az országukat érintő, de a fejük felett bonyolított tárgyalásokról.
Donald Trump vezető európai politikusokkal a Fehér Házban
AFP
Végül csak az év végén, az amerikai nemzetbiztonsági stratégia megjelenésekor látták be Európában, hogy valóban az zajlik, amire a jelek mutatnak: az USA Európáról beszélt úgy, mint az ellenségekről szokás, miközben Oroszország – a helyzetet egyáltalán nem ismerő olvasónak – olybá tűnhet, mintha semleges vagy inkább baráti ország lenne.
Európa és az Egyesült Államok gazdasági mérlege közel egyensúlyban van, de az EU mégis olyan vámokat kapott a nyakába, mintha a nagy múltú világnézeti, gazdasági és katonai kötelékek sosem léteztek volna. Kevesebb mint egy év kellett, hogy a megbonthatatlan atlanti szövetség már anakronizmusnak tűnjön.
6. A világ rendőre egy gyors átöltözéssel lesz a világ gengszetere
A második világháború utáni világrend alapvetése volt, hogy az országok nem indítanak területszerző háborúkat, és a nézeteltéréseket először tárgyalásokkal próbálják kezelni. Ez a megközelítés nem valamiféle hippizmuson alapult, hanem azon a jól alátámasztott tapasztalaton, hogy a területszerző háborúkban minden fél csak veszít, és a célokat hatékonyabban, olcsóbban és egészségesebben lehet elérni tárgyalásokkal vagy gazdasági megoldásokkal.
Bár ezt a rendet Putyin rúgta fel két lábbal az ukrán háborúval, Trump nem hogy nem kérdőjelezte meg a módszert, hanem alapvetéssé tette azt. Belengette, hogy elfoglalná Grönlandot, ami történetesen Dániához tartozik, és bekebelezné Kanadát, az USA 51. államává téve a független országot.
Megalapozatlan vádak mentén kezdte szorongatni Venezuelát. És bár a diktatúra nagyon is megérdemli, hogy megdöntsék, ehhez nem hamis feltételezéseken alapuló, célzott likvidálásokon és kalózkodásnak minősülő teherhajó-einstandokon keresztül vezet az út.
És hogyan reagál az Egyesült Államok morális változására a világ? Aki csak teheti, vad fegyverkezésbe kezd. Felpörgeti a tempót Kína, amire válaszul a fenyegetett Tajvan is fegyvereket vásárol. Európa nemcsak veszi a fegyvereket, de fegyvergyárak épülnek a kontinens minden pontján. Hirtelen minden ország azt nézi, ki, milyen érdekek mentén válhat katonai fenyegetéssé, és az a kiegyensúlyozottság, ami minden turbulencia ellenére jellemezte a világunkat, mintha a távoli múlt lenne. Pedig alig néhány éve még sci-fi lett volna ez a paranoiás világhangulat.
Nyitókép forrása: AFP / Andrew Cabalerro-Reynolds
–
A hvg360 tartalma, így a fenti cikk is, olyan érték, ami nem jöhetett volna létre a te előfizetésed nélkül. Ha tetszett az írásunk, akkor oszd meg a minőségi újságírás élményét szeretteiddel is, és ajándékozz hvg360-előfizetést!
