Csábító lenne morális állásfoglalást tenni, de kormányfőként ő tartózkodik ettől. Annyit biztosan tud, hogy új rend van kialakulóban, és a venezuelai hadműveletnek a világ más pontjain is lesznek következményei, hasonló beavatkozások másutt is várhatók – ennyit bírt kipréselni magából a világbékét állítólag mindenek elé helyező Orbán Viktor az évnyitó nemzetközi sajtótájékoztatóján, ami (minthogy évente egyszer lehet ilyen formában kérdezni tőle) meglehet, egyben a legutolsó ilyen jellegű fellépése volt. 4 plusz 15 év, állítólag a kereszténység és a szuverenitásvédelem jegyében zajló kormányzás után meglehetősen visszatetsző, hogy – szemben a nemzetközi jog sárba tiprását emlegető politikusokkal vagy az erőszak miatti aggodalmát kifejező Leó pápával – a magyar kormányfőnek csak annyi érdemi közlendője volt az amerikai katonai offenzíva kapcsán: bízik benne, hogy Magyarország is profitál majd abból, hogy Trump ráteszi a kezét a venezuelai olajvagyonra, mert így talán még olcsóbban is tankolhatunk majd a kutakon.
Orbánt persze rég nem az elvek, erkölcsi megfontolások vezetik (már ha számára egyáltalán fontosak voltak ezek bármikor is). Ukrajnával kapcsolatban például láthatóan hidegen hagyja a tény, hogy a venezuelai válság éppolyan rosszul jött az orosz rabiga ellen küzdő szomszédunknak, mint az ’56-os magyaroknak Szuez. Azzal, hogy az amerikai politika fókusza átkerült a Föld egyik távoli pontjára, az agresszor időt – és ezzel talán csatát is – nyer.
Ahogy arról Fókuszban rovatunk cikkében is szó esik: ha az „Amerika az amerikaiaké” azt jelenti, hogy minden más kontinens, érdekszféra pedig másé lehet, akkor Oroszország és Kína is nekibuzdulhat, Ukrajna, Európa, Tajvan kezdhet aggódni. A világ e két háborús övezetében kialakult helyzet Világ rovatunkban is előkerül, Ukrajna magyarországi nagykövete, Sándor Fegyir pedig Portré rovatunkban beszél arról, milyen belülről megélni az oroszok elleni mai szabadságharcot.
Hűvös távolságtartással beszél Orbán a felvidéki magyarok „kis Trianonjáról”, a Benes-dekrétumokról is, pontosabban arról, hogy a szlovák parlament új paragrafusok megalkotásával gondoskodott arról, hogy a magyarok kollektív büntetésének-bűnhődésének máig ható következményei legyenek. „Majd ha átlátom, beszélek a szlovák miniszterelnökkel” – szólt a cinikus válasz, amikor az említett sajtótájékoztatón Pozsony régi-új reguláiról kérdezték a magyar kormányfőt. Szellem rovatunkban mi viszont már most készségesen elmagyarázzuk olvasóinknak – s egyben neki is –, hol lakozik a Benes-dekrétumokban megbúvó ördög. Elöljáróban annyit: még csak nem is a részletekben.
Magyarország rovatunkban a felpörgő kampány mellett arról a kormányzati csúsztatásról is írunk, hogy miközben Orbánék csúcsra járatják a hadiipari fejlesztéseket, a propaganda a „háborúpárti” Nyugatot vádolja fegyverkezéssel.
Ezúttal Tech + tudomány rovatunkban sem tudtuk megkerülni a nagypolitikát. A 2026 informatikai fejlesztéseiről szóló összeállításunkban egyebek mellett arról írunk, hogy egyre több cég törekszik a digitális szuverenitásra: a fokozódó geopolitikai kockázatok miatt a globális nyilvános felhőkből a lokális rendszerekbe költöztetik adataikat, mert egyre kevésbé bíznak abban, hogy azok jó helyen vannak a bolygó más tájain felállított szerverparkokban. Mi, magyarok viszont még az adatvédelem ügyében is külön utat járunk. A Quaestor-birodalom tíz évvel ezelőtti bedőléséhez kapcsolódó iratanyag őrzésére például egy kecsketenyésztéssel is foglalkozó cég kapott megbízást, szinte szó szerint megvalósítva a „kecskére a káposztát” – derül ki Gazdaság rovatunk cikkéből.
Csoda-e, ha ennyi katyvasz, összevisszaság láttán egyre többen küzdenek fejfájással, sőt annak krónikus változatával, a migrénnel. Hogy milyen gyógymódokkal csökkenthető a baj, arról Életmód rovatunkban olvashatnak. A leghatékonyabb módszer persze a kiváltó körülmények megszüntetése volna, de a politikusoknak erre láthatóan nincs receptjük.
hvg címlap 2026_01_07
HVG
