A törvény szerint az, „aki nyilvánosan tagadja vagy megkérdőjelezi a második világháború utáni békés rendet, amely a Csehszlovák Köztársaság vagy a Szlovák Nemzeti Tanács képviseleti testületeinek jogszabályai alapján alakult ki, legfeljebb hat hónapig tartó szabadságvesztéssel büntetendő” – így szól a szlovák büntető törvénykönyv 417-es paragrafusának múlt héten hatályba lépett módosítása. Lényegében a holokauszttagadás mintájára ezentúl börtön fenyegeti Szlovákiában azokat, akik kritizálni merészelik a Benes-dekrétumokat.
Márpedig bőven van mit szóvá tenni. Ezek a rendeletek ugyanis a kollektív bűnösség elvén alapulnak, azaz a teljes német és magyar lakosságot büntették azokért a pusztításokért, amelyek a második világháború alatt Csehszlovákiát a megszállók részéről érték.
Pedig nyilvánvaló, hogy a lakosság többségének semmiféle személyes felelőssége nem volt abban, hogy a két világháború közötti Csehszlovákia felbomlott, s hogy a határok megváltoztak.
Mégis Edvard Benes, az 1935–1938 közötti köztársasági elnök az emigrációjában eldöntötte, hogy tisztán szláv nemzeti államot hoz létre a németek és a magyarok kitelepítésével.
https://hvg.hu/itthon/20251217_orban-benes-brusszel
Mint 1945-ben, kommunistaellenességét legyőzve, Sztálin jóváhagyását megszerezve kijelentette: „Népünk már nem élhet németekkel és magyarokkal közös hazában.” A cseheket és a szlovákokat viszont „egy nemzetté” szerette volna kovácsolni, s ezt olyannyira komolyan gondolta, hogy egyik moszkvai látogatásán az ott élő cseh és szlovák kommunista vezetőkkel közölte: „Sohasem fognak tudni meggyőzni engem arról, hogy elismerjem a szlovákokat nemzetnek, nem tiltom ugyan meg senkinek, hogy szlováknak nevezze magát, de nem engedem meg, hogy kinyilvánítsák egy szlovák nép létezését.”
https://hvg.hu/itthon/20260106_magyar-peter-nyilt-level-robert-fico-szlovakia-benes-dekretumok-jogszabaly-modositas
A kitelepítés gondolatával kezdettől fogva egyetértett a csehszlovák kommunista párt későbbi főtitkára, Klement Gottwald, aki a moszkvai rádió hullámain keresztül üzente népének: „Nincs messze az a pillanat, amikor megkezdődik hazánk megtisztítása a német és magyar áruló szeméttől.” A háború legvégső szakaszában Gottwald már ennél is tovább ment, s 1945 tavaszán egy morvaországi nagygyűlésen kijelentette: „A németeket úgy kell kezelni, mint a náci időben a zsidókat.” S csatlakozott hozzá az akkori szlovák kommunista vezető, az 1971 utáni csehszlovák pártfőtitkár Gustáv Husák is, aki 1945 februárjában Kassán kijelentette, hogy „a németek, magyarok és árulók tulajdonának lefoglalását nem osztály-, hanem nemzeti szempontból követeljük”.
Bár nem Benes volt a háború előtti utolsó csehszlovák elnök, az emigrációban jogfolytonos elnökké nyilvánította magát, s ezt a szövetséges hatalmak is elismerték. Úgy döntött, hogy elnöki dekrétumokat ad ki, amelyek a törvényeket helyettesítik addig, amíg a parlament össze nem ül. 1940-ben kezdte kiadásukat, ezeket végül az új csehszlovák parlament 1946 márciusában hagyta jóvá.
Az összesen 143 dekrétumból 98 született 1945 áprilisa, azaz Benes hazatérése után, s 13 érintette a németek és a magyarok jogfosztását. Benes a szláv nemzetállamról és a kitelepítésekről szőtt elképzelését a szövetséges hatalmak vezetőivel folytatott minden találkozón előadta, s végül az 1945. nyári potsdami konferencián meg is szerezte jóváhagyásukat a németek kitelepítésére.
A magyarok esetében azonban ezt nem sikerült Benesnek elismertetnie, ennek ellenére hasonló eljárás alá vonta őket, mint a németeket.
