Egy leépítés során lapátra tett hű vállalati szaki, aki meglehetősen unortodox módját választja, hogy megszabaduljon a munkaerőpiaci konkurenciától – ez az alak a főszereplője az alvilági figuráiról és a Parker-sorozatáról ismert Donald E. Westlake 1997-es regényének, a The Axe-nek (A fejsze). És ugyanezzel a dilemmával néz szembe a Nincs más választás dél-koreai főhőse is. Miért várt ilyen sokat az amerikai regény adaptálásával?
Húsz éve olvastam a könyvet, tudtam, hogy filmet akarok csinálni belőle, de a valódi munkát csak később, 2009 táján kezdtem el. Eredetileg úgy terveztem, hogy amerikai produkció lesz, de beletört a bicskám a dolog anyagi részébe, a szükséges pénz nem akart összejönni. Ez volt a fő oka a viszonylag hosszú várakozásnak. Közben más filmekbe öltem az energiáimat, és idővel a Nincs más választást is átterveztem. Már nem amerikai, hanem koreai történetként élt a fejemben, és innentől felgyorsultak az események. Persze sok minden változott ez alatt a húsz év alatt, legfőképpen a technika. Hogy mást ne mondjak, megjelent az AI. Ehhez igazítottam a gyári környezetet, ahol a főszereplő dolgozik. Már-már sci-fibe illő az a robotizált világ, amit az epilógusban bemutatok. Miközben forgattam, a Terminátor járt a fejemben.
https://hvg.hu/kultura/20260112_nincs-mas-valasztas-kritika-film-park-chan-wook-filmkritika
Nem tart attól, hogy az AI letarolja a filmipart, és feleslegessé válik akár ön is?
De, tartok tőle, hogy egyszer eljön ez a nap. És kevés túlélő lesz. A maiak közül csupán egy maroknyi filmkészítő fog pályán maradni, csakis a legkreatívabbak. A legrátermettebb díszlettervezők, a legkreatívabb rendezők, a legjobb operatőrök és így tovább. Ugyanez lesz a sorsa minden más iparágnak is. Újfajta egyenlőtlenség előtt állunk, az egész emberiséget érinteni fogja.
Visszatérve Westlake-hez, erős vonzalmat érez az amerikai bűntörténetek iránt?
Kamaszkorom óta falom az amerikai krimiirodalmat, filmben pedig az ugyancsak amerikai film noir az egyik gyengém.
Jelenet a Nincs más választás filmből
MOZINET
Melyik a kedvenc noirja?
Az 1959-es Odds Against Tomorrow, Harry Belafonte és Robert Ryan szereplésével.
Mostanra ön is elég jól kiismerhette az emberi természet sötétebb bugyrait, a filmjei legalábbis ezt bizonyítják.
