A totipotencia kifejezés első hallásra egy késő esti férfierőreklám és egy német háborús bűnökről szóló dokumentumfilm ötvözetének tűnhet, pedig olyan alapvető botanikai jelenség, amelyre építve egy világméretű iparág „főzi” laborokban kedvenc vitorla- vagy flamingó virágaidat, mielőtt azok a szobádba költöznének. A csúnyácska latin szó ugyanis a növények azon csodálatos képességét takarja, hogy minden sejtjük megőrzi az összes információt, ami egy új növény felépítéséhez szükséges.
A jelenségre épül a mikroszaporítás, vagy ahogy egyes növényes csoportokban nevezik,a Tissue Culture (TS) eljárása, amelynek lényege, hogy steril laborkörülmények között, gyakorlatilag néhány centiméteres növényi darabokból állítják elő az új, eredetivel teljesen megegyező növények tömegét az értékesítéshez. A növények testi vagy másnéven vegetatív sejtjeire épülő klónozási eljárás olyan sikeres, hogy az 1950-es évektől kezdve mára egy közel 400 millió dolláros iparág épült rá.
A toplistán olyan növényeket találunk, mint a fikusz (Ficus), a flamingóvirág (Anthurium), a vitorlavirág (Spathiphyllum) vagy az afrikaiibolya (Saintpaulia) vagy az elsöprően népszerű lepkeorchideák (Phalaenopsis). Ezek érkezzenek otthonodba egy kis helyi virágboltból vagy egy nagy barkácsáruház növényneveldéjéből, a legtöbb esetben TC növényként látták meg a napvilágot, pontosabban először a labor 6-10 ezer lux közötti teljesítménnyel üzemelő világító berendezését.
