„Jobb dolguk volt a tyúkoknak, mint Scarlett Johanssonnak” – Interjú Pálfi Györggyel

„Az én kis tyúkom tulajdonképpen mást sem szeretne, mint lerakni a tojásait, kikelteni a csibéit. De a gazda mindig jön, és elveszi a tojást. Ugyanígy vagyok én is. Ha elveszik a következő tojást is, akkor én még egyet tojok, legfeljebb eldugom, és kiszököm valahova. Ebből a szempontból »je suis tyúk«” – mondja Pálfi György, akinek új, Tyúk című filmjével indul hétfőn a Filmszemle.

Elég szokatlan főszereplőt kapott a filmje. Miért pont egy tyúk lett?

Korábbi filmjeim nagyjából azzal foglalkoznak, hogy mi az, amiben élünk, mi az, ami minket körülvesz, kik vagyunk, kik ezek a magyarok, van-e valami, amivel ez definiálható. Sok olyan filmforgatókönyvem van fiókban is, ami szintén szorosan a magyar kultúrába van beágyazva. Például a Toldi, vagy a Cserna-Szabó regényéből írt Rózsa Sándor-sztori, a Sömmi. A filmterveimet viszont sorra elkaszálták. A Magyar Filmintézet ugyanis azokat az alkotókat, akik nem szerves részei a jelenleg berendezkedett hatalomnak, nem engedi filmhez jutni. Látszik, hogy pénz van, lehetne filmet csinálni, de nekünk nem adnak lehetőséget. Beláttam, hogy Magyarországon nem rúgok labdába, ezért elhatároztam, hogy írok egy olyan forgatókönyvet, amit bárhol a világon leforgathatok. Felmerült a kérdés, hogy ki az a hős, akinél nem kell feltétlenül tudnom, hogy milyenek a mindennapjai, milyen volt a gyerekkora, milyen filmeket nézett, milyen mesekönyvekből olvastak neki, hogy miért mondja azt, hogy igen, és ha igent mond, akkor igennek érti-e a társadalom vagy sem. Ezeket csak a saját kultúrámon belül tudom értelmezni.

Egy olyan főhőst kellett választanom tehát, akit bárhova viszek a világban, tudok róla, tudok vele azonosulni. Kiestek a képből az emberek. És lett a tyúk.

Azt értem, hogy az emberek ilyen szempontból nem jöhettek szóba, de van egy csomó más állat is.

Szórakoztató filmet szerettem volna csinálni. Az én tyúkom tulajdonképpen egy kitaszított, a társadalom legalján élő, csetlő-botló, de nagyon szimpatikus chaplini karakter. Egy, a ranglétra alján létező élőlényt kerestem, aki azért az ember környezetében él, valamilyen módon kapcsolódik hozzá. Ez lett a tyúk. Mellesleg a tyúktársadalom is nagyon erős hierarchiára épül, amit a csípés rangsor szabályoz. A közgazdaságtan konkrétan használja is a pecking order fogalmát. Aki megcsípheti másikat, az van feljebb a hierarchiában. Az én hősöm ilyen tyúktársadalom része, de közben állandóan szabadságra vágyik. Ketrecben él, de onnan állandóan ki akar szabadulni. Szimpatikusnak tűnt, amikor kitaláltam, és azt éreztem, hogy ha akár Brazíliából, akár Görögországból vagy Németországból kapok pénzt, én ezt bárhol egy baromfiudvarban le tudom forgatni.

https://www.youtube.com/watch?v=yvTc5zIYitc

Hozzászólások