Delhiben a Krasznahorkai-szemináriumon „A regény mint zene” címet adta előadásának. Hogyan kapcsolódik ez a Nobel-díjas író munkásságához?
Úgy gondolom, Krasznahorkai László a Sátántangó, az Ellenállás melankóliája, valamint a Kegyelmi viszonyok megírása után, a Háború és Háborút is idesorolhatom, belátta, hogy az irodalmi művek – hatoljanak azok bármilyen mélyre az emberi dráma felmutatásában – csak igen korlátozott érvénnyel képesek hatással lenni a világunkban lévő ijesztő folyamatokra. Erről a tényről pályája elején egyszerűen nem volt hajlandó tudomást venni, ezért is születhettek meg a fent említett, metafizikai és művészi szempontból rendkívüli jelentőségű művek.
Krasznahorkai nem kevesebbet remélt az irodalomtól, mint megváltást, így is viszonyult hozzá.
Hogy mi történik egy íróban, azzal egyes egyedül a szerző van tisztában. Mi legfeljebb feltételezésekbe bocsátkozhatunk. Vannak olyan szerzők, akik legmélyebb felismeréseik után abbahagyják az írást. Krasznahorkai nem hagyta abba.
Valahogy úgy képzelem, hogy legbelsőbb felismeréseit követően válaszút elé került. Ezt követően alkotói intenciói zenei irányba mozdultak el, amit szerintem alátámaszt az a tény is, hogy napi szinten foglalkozott zenével – szövegei olvasása közben mi is zenei élményben részesülünk. Ebben már lehetett hinni, hisz a zenére a legkétségbeesettebb, legreménytelenebb helyzetünkben is szükség van, akkor is, ha a zene nem old meg semmit. Mahlert idézném, aki azt mondta, vezénylés közben nincsenek kérdései, a zenei világ átrendez benne mindent. Véleményem szerint az irodalomban is elérhető ez az állapot. Előadásomban azt állítottam, hogy Krasznahorkai Lászlónál ez bekövetkezik.
https://hvg.hu/kultura/20251208_Krasznahorkai-Laszlo-stockholmi-beszed-nobel-dij
Érzékelte, hogy Krasznahorkai László Nobel-díja hatással van a magyar irodalom megítélésére Ázsiában?
Talán az a legszerencsésebb, ha konkrét példákat említek.
Az egyik maláj író barátom, aki a Nobel-díj kapcsán egyébként nagyon szép esszét írt Krasznahorkai Lászlóról és műveiről, elhatározta, hogy megtanul magyarul, mert le szeretné fordítani a Sátántangót malájra.
Ki tudja, hátha más magyar szerzők műveinek a fordításához is kedvet kap majd. A Delhi Könyvvásár magyar standját rengetegen látogatták, többen mondták, hogy őket érdekli a magyar irodalom. Az volt az érzésem, hogy előtte nem nagyon hallottak róla.
Barnás Ferenc beszél a Delhi Egyetemen a Liszt Ferenc Intézet támogatásával tartott szemináriumon
Liszt Intézet - Magyar Kulturális Központ
Engedje meg, hogy egy személyes példát is említsek: Kolkatában (korábban Kalkutta) megkeresett egy kiadó, hogy ki szeretnék adni A kilencedik című regényemet bengáli nyelven. Tudni kell, hogy Indiában az angol mellett 23 nyelven – hindi, bengáli, urdu, szanszkrit, tamil stb. – jelennek meg könyvek. Nem hinném, hogy a svéd akadémia döntése előtt lett volna ilyen szándéka ennek a kiadónak.
Egy héttel a Nobel-díj bejelentése után az amerikai kiadóm kifejezetten a magyar irodalom iránti megnövekedett érdeklődésre alapozva kezdte reklámozni a The Ninthot (A kilencediket), amely 2009-ben jelent meg. Ami pedig Európát illeti, a német fordítómtól azt hallottam, hogy a német rádió, vagyis a berlini Deutschlandfunk Kultur egész estés programot készül szentelni a magyar irodalomnak. Nem kell sokat találgatnunk, miért pont ezekben a hetekben határoztak így az illetékesek.
Barnás Ferenc 1959-ben született Debrecenben. 1988-ban végzett az ELTE magyar nyelv és irodalom, illetve esztétika szakán. Volt fizikai munkás, nevelőtanár, művészeti középiskolai tanár, utcazenész, múzeumi teremőr, tanított az ELTE-n és az Eszterházy Károly Katolikus Egyetemen. 2015-től 2021-ig Jakartában élt, 2024-től Kuala Lumpurban lakik. Regényei: Az élősködő; Bagatell; A kilencedik; Másik halál; Életünk végéig; Most és halála óráján. Egyebek közt Márai Sándor-, Déry Tibor-, Füst Milán-, Mészöly Miklós-díjas, Aegon Művészeti Díjas.
Korábban nem járt Indiában, most gyors egymásutánban kétszer is. Milyen benyomásokat szerzett novemberben az Irodalmak hosszú éjszakája (Long Night of Literatures) rendezvénysorozaton, illetve az Újdelhi Nemzetközi Könyvvásáron? Mi történik, amikor a világ minden részéről érkezett írók találkoznak az olvasókkal, a leendő olvasókkal és egymással?
Hatalmas érdeklődés kísérte a rendezvényeket.
Számunkra elképzelhetetlen, de Indiában bizony valóság, hogy egy felolvasássorozaton több mint négyszázan jelennek meg.
És egy ilyen eseményt nemcsak végigülnek, hanem kérdéseikkel aktívan részt is vesznek rajta. Engem leginkább a kíváncsiságuk, tájékozottságuk és szabad gondolkodásuk nyűgözött le. A könyvvásáron órákon át dedikáltam.
