Amikor anya meghalt, szegény, attól kezdve te elindultál a lejtőn
– korholja szelíden édesapját Ponczók Attila a Papa című dokumentumfilmben. Ponczók Zoltán, a rendező nagyapja, azaz Papa a film kezdetekor 79 éves, és komoly krízisben van. A józsefvárosi férfi arra vár, hogy jelenlegi lakóhelye, egy budapesti átmeneti szálló helyett végre idősotthonba költözhessen. Ezért kész nyugdíja tetemes hányadát befizetni, de a helyzete még így is meglehetősen reménytelen. Az ő megpróbáltatásairól Ponczók Attila rendező (akit ugyanúgy hívnak, mint a filmben szereplő édesapját) forgatott dokumentumfilmet.
A négy éven át készített, független finanszírozású film premierje a 45. Magyar Filmszemle dokumentumfilmes versenyprogramjában volt. Az operatőre és a rendező alkotótársa, Bordás Róbert 2025-ben elnyerte a Kovács László–Zsigmond Vilmos Magyar Operatőr Díjat dokumentumfilm kategóriában.

Bár a film szomorú témát jár körül, mégsem depresszív, mert a főszereplő nagypapa derűs személyiség, aki a legnehezebb körülmények között sem adja át magát az elkeseredésnek, és remekül működik a kamera előtt. Az átmeneti szállón, ahol négyen vannak egy szobában, nem elkeseredik, hanem előveszi a gitárját, és énekel. Minden helyzetben meglátja a humort, és szinte bárkivel képes diskurálni.
Papa nem egyszerűen felvette a forgatás ritmusát, hanem előfordult, hogy ő diktálta nekünk. Volt, amikor ő szólt, hogy gyertek, most lesz valami érdekes, amit érdemes felvenni
– idézte fel a HVG-nek a rendező.