1990-ben mutatták be a Jákob lajtorjája című filmjét. A költségvetés 25 millió dollár volt, a cechet Andy Vajna és Mario Kassar, vagyis a Carolco nevű cég állta. Bátor húzásnak tűnt ekkora összeget áldozni egy olyan filmre, ami minden volt, csak nem közönségbarát. Egy rendkívül lehangoló, víziószerű mű a halálról, a haldoklásról.
Remélem, azért van benne némi humor is. A főszerepet alakító Tim Robbins mondta, hogy olyan lehangoló, annyira sötét hangulatú ez a film, humor nélkül veszett ügy lenne. Tim vicces fickó, jórészt neki köszönhető a Jákob lajtorjája humora. Kezdetben a Paramount akarta megcsinálni, de idővel fenntartásaik támadtak, végül átpasszolták a filmet a Carolcónak. Főleg Mario Kassarral dolgoztam együtt, Vajna kevésbé volt jelen. Kassar ösztönös alak, a szimata vezérli. A régi iskola producereire, a Sam Spiegel-féle alakokra emlékeztetett.
Kassar ösztönei mit súgtak?
Egyik tesztvetítést tartottuk a másik után, azt hittem, sosem lesz ennek vége. Döntenünk kellett, mit hagyjunk ki, mit hagyjunk meg. Volt egy jelenet, Jacob kap valami ellenszert, a következmények borzalmasak.
A mennyezet megnyílik, valami szörnyűség mászik át rajta. Mire idáig jutottunk a filmben, a közönség teljesen kikészült, a nézők katatón állapotban meredtek a vászonra. Nem akartam még jobban sokkolni szegényeket.
Ritka, hogy a rendező akarjon kivenni egy jelenetet, és a producer mondja azt, hogy maradjon csak. „Hagyd csak benne, úgysem értenek belőle semmit” – Mario ennyivel intézte el. Ma már bánom, hogy kivágtam. Ezzel együtt egy másik jelenet is repült, az, amiben Jezzie (Elizabeth Peña - a szerk.) ördöggé változik át. Hatásos volt, utólag azt gondolom, benne kellett volna hagynom, de akkor úgy éreztem, sok ez így a közönségnek. Összesen úgy negyedórányit vághattam ki a filmből.
Tim Robbins a Jákob lajtorjája c. filmben
COLLECTION CHRISTOPHEL © Carolco Pictures Carolco Pictures / Collection ChristopheL via AFP
Az első hollywoodi sikere az 1983-as Flashdance volt. Sok tesztvetítésen esett át a film, mire elérte a végső formáját?
Borzalmasak voltak a tesztvetítések, ám ez semmi nem volt ahhoz képest, amit a 9 és fél hétért kaptam. A tesztközönség fele otthagyta a filmet, fél házzal fejeztük be a vetítést. Még ha csak egyszer történt volna ilyen, de nem, többször is előfordult. Volt, hogy az emberek fújoltak.
Egyszer a vetítőben kerestem menedéket, nem akartam, hogy a tesztközönség meglásson.
Emlékszem egy vetítésre, a stúdió fejeseinek mutattuk meg a Flashdance-t. A vége felé odasúgtam az asszisztensemnek, hogy csak én látom ilyen borzalmasnak a filmet, vagy valóban az. Hosszú csend következett. A választól cseppet sem lettem nyugodtabb.
Nem támadtak kétségei, amikor kézhez kapta a forgatókönyvet, és már az elején azt olvashatta, hogy Alex, a 18 éves főszereplő nappal hegesztő a gyárban, éjszaka pedig bártáncosnő?
