Szűken számolva is legalább kilenc hónapja tart már a gyermekvédelmi intézeteket körülvevő botrány. Tavaly májusban tartóztatták le Juhász Péter Pált, a Szőlő utcai javítóintézet vezetőjét és élettársát. Súlyos bűncselekményekkel gyanúsítják őket: emberkereskedelemmel, kényszermunkával, közfeladati helyzettel való visszaéléssel, pénzmosással és egyebekkel. Aztán ősszel újabb és újabb, gyerekek ellen elkövetett gazságok kerültek napvilágra. Jelenleg a legfőbb ügyész 15 kiskorú sértettről tud.
Valójában arról, hogy komoly bajok vannak a hazai gyermekvédelmi intézetekben, legalább „a kegyelmi botrány” óta, vagyis már két éve tudomása van a széles közvéleménynek.
Növendékből „fiatalkorú bűnöző”
Az államfő és az igazságügyi miniszter 2024. februári lemondása nem vetett véget a politikai válságnak, és – ami ennél sokkal fontosabb – nem javított az intézetekben elhelyezett gyerekek helyzetén. Sőt, azóta rendszerszinten még romlott is az intézményes környezet. Merthogy a kormány tavaly december 10-én veszélyhelyzeti rendelettel a javítóintézetek felügyeletét a gyermekvédelemtől átrakta a büntetés-végrehajtáshoz. Vagyis míg eddig a gyermekvédelem volt a mérce a javítóintézetekben, addig eztán a börtön lett, míg eddig elsősorban gyereknek tekintették a bűnelkövetéssel gyanúsított vagy vádolt gyerekeket, növendékeket, eztán „fiatalkorú bűnözőknek” fogják.
Aki azt képzeli, hogy lényegében „a kettő egykutya”, valószínűleg sohasem járt a fiatalkorúak tököli börtönében és valamelyik javítóintézetben. Az előbbiben az őrzésen és a büntetésen van a hangsúly, az utóbbiakban a nevelésen és a társadalmi beilleszkedés segítésén. A fizikai körülményekben is óriási volt a különbség. Tökölön zárkákban vannak elhelyezve a gyerekek, míg a javítóintézetekben szobákban voltak. A börtönben akár napi 23 órát is töltenek a zárkába zárva tétlenül, a javítókban pedig számos tevékenységre volt lehetőség.
A kormány pánikszerű döntése megágyazott annak, hogy a különbségek megszűnjenek, és az egykori gyermekvédelmi javítóintézetek beolvadjanak a börtönrendszerbe, amely eddig is képtelen volt speciális igényű fogvatartottak (pl. fogyatékossággal élők, fiatalok, betegek, idősek) ellátására.
A Szőlő utcai javítóintézet korábbi gondozottja
HVG / Fazekas István
Büntető empátia
Idézzük fel a miniszterelnök év eleji sajtótájékoztatóján elhangzottakat. Orbán Viktor szerint azért kellett „empátiával, de az eddiginél sokkal erőteljesebb szigorral fellépni”, mert „ezek a problémák újra és újra megtermelődnek”. Vagyis a gyerekek azért kerülnek a börtön „szigorúbb” felügyelete alá, mert ellenük több bűnt is elkövettek nevelőik. A feje tetejére állított érvelés, áldozathibáztató szabályozás. Szigorú, de igazságtalan.
A kormányfő a nemzetközi sajtótájékoztatóján ugyan többet beszélt a fiatalkorú bűnözőkről, mint azokról az intézeti dolgozókról, akik gyerekeket kínoztak, vertek és rontottak meg, de arra nem adott magyarázatot, hogy a javítóintézeti gyerekeknek („fiatalkorú bűnözőknek”) miért is lenne „jobb esélyük arra, hogy tisztességesebb s törvénytisztelőbb ellátást” kapjanak a büntetés-végrehajtás dolgozóitól, mint a szociális ágazatban dolgozóktól. Az igaz, hogy a visszaélések egyik oka a kontroll hiánya volt, de nem a gyerekek fokozott ellenőrzésének elmaradása, hanem a nevelőik feletti szoros kontroll hiánya vezetett a sorozatos visszaélésekhez. Nem a gyerekek, hanem a most zavartan hallgató felügyeleti szervek mulasztottak – a kormányszervektől az ügyészségig.
A javítóintézetek átpakolásán túl vajon mi egyebet tett a kormány a történtek feltárása és az intézetis gyerekek érdekében?
Csikorogva beindultak a nyomozások, a rendőrség és az ügyészség így-úgy elkezdte tenni a dolgát, ám várhatóan hosszú idő, mire eredmények is mutatkozni fognak. A kormány türelmet kér, és a magától értetődő, mégis eddig késlekedő lépéseket igyekszik most sikerként tálalni: „A nyomozás nem magától lett, azért lett, mert mi teljes felülvizsgálatot rendeltünk el a gyermekvédelemben” – büszkélkedett a legutóbb Gulyás Gergely miniszter, holott a belügyminiszter felügyelete alá tartozó rendőrségnek magától is meg kellett volna indítania, és hatékonyan le kellett volna folytatnia a nyomozásokat.
https://hvg.hu/360/20260219_juhasz-peter-pal-szolo-utcai-javitointezet-prostitucio-kiskoru-hazassagkotese
Kínos közjáték volt, amikor az egyre gyorsabban elharapódzó „zsoltbácsizás” nyomán a miniszterelnök szeptemberben 24-én veszélyhelyzeti rendeletben utasította az igazságügyi minisztert, hogy készítsen jelentést a Szőlő utcai bűncselekmény-sorozat nyomozásáról. Tuzson Bence 11:59-kor már videóban számolt be az „eredményekről”, pedig maga a rendelet csak 13 órakor lépett hatályba. A „vizsgálati jelentés” szerint nem volt fiatalkorú sértettje a Szőlő utcai bűncselekményeknek, de „egy összehangolt, előre megtervezett, ténybeli alapokat nélkülöző kampány zajlik, amelynek célja a kormány cselekvőképességének korlátozása”.
A személyi következmények levonása még tragikusabban alakult eddig: hét hónap alatt már három igazgatója is volt a Szőlő utcai intézetnek, kettő ellen büntetőeljárás folyik, a harmadik pedig alig egy hétig volt igazgató, visszavonták a megbízatását, és visszahelyezték Debrecenbe, ahonnan szintén ijesztő hírek érkeznek.
Ezeken túl a nyomozások felügyeletét ellátó ügyészség a rendőrségre mutogat, amely – mint kiderült – egy videónak köszönhetően május óta tudott arról, hogy Kovács-Buna Károly, a második igazgató még nevelőként bántalmazott egy növendéket. A nyomozók mégis elintézettnek tekintették a dolgot azzal, hogy a feltételezhető bűncselekmény elévült. Nem tudni, jelezték-e a fenntartónak a történteket, ahogyan nem tudni azt sem, voltak-e munkaügyi, fegyelmi következményei az egykori cselekménynek.
Cinkos hallgatás
A Magyar Helsinki Bizottság feldolgozta a 2011 óta a gyermekvédelmi intézetekben végzett ombudsmani jelentéseket. Ezekből rémisztő kép rajzolódik ki. Ahogy az is kiderült, hogy az ombudsman nem tett feljelentést, noha számos alapos gyanúra okot adó körülményt megismert a vizsgálatai során, és ezek kezelése érdekében sem lépett fel erélyesen. De az is jól látszik, hogy több állami szerv vezetője, a belügyminiszter, az igazságügyi miniszter, az emberi erőforrások minisztere, a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság vezetője vagy az országos rendőrfőkapitány is megismerte a gyermekvédelmi intézményekben lévő rémisztő állapotokat, mégsem tettek ellene, vagy ha mégis, munkájuk eredménye nem mutatkozik azóta sem.
A kormány folyamatosan hárítja a politikai felelősség kérdését. Gulyás Gergely szerint év végig a kormánynak nem volt teendője: „Biztosan van olyan főosztályvezető vagy osztályvezető, aki eljárhatott volna másként, de a kormány érdeme, hogy ezek a bűncselekmények befejeződtek, és ez az illető ma börtönben van”. Arra nem tért ki a miniszter, hogy a súlyos bántalmazások évtizedig folytak, mégis csak most léptek fel a hatóságok.
A kormány emberei egyetlen szóval sem kommentálták a Helsinki Bizottság nagy figyelmet kapó összeállítását a következmények nélkül maradó ombudsmani jelentésekről. Az ország vezetői hónapok óta nem kértek bocsánatot az áldozatoktól, és nem ajánlottak semmifajta segítséget nekik. Állatvédelmi cselekvési tervnek vagy a bormarketingnek már van külön kormánybiztosa, de a bántalmazott gyerekek nem kaptak megkülönböztetett kormányzati figyelmet.
Jelentősége, mint 2006-ban
A mostani helyzet sok tekintetben hasonlít a 2006. őszi politikai válságra, amely végzetesnek bizonyult, és megpecsételte a baloldali kormány sorsát. Gyurcsány Ferencet és az MSZP-t persze a kormányzás elején vágták orrba az őszödi beszéd, a zavargások és a tömeges rendőri erőszak következményei. Itt meg a fideszes kormányzati ciklus második felében csapott be a mennykő. Mégis hasonlóságot mutat a kezelési mód, ahogyan legalábbis eleinte a felelősség el-, illetve áthárításával akarták elvenni a botrány élét. Mind a Gyurcsány-, mind a mostani Orbán-kormány a „nincs itt semmi látnivaló” módszerével próbálkozott már csak azért is eredménytelenül, mert valójában „egyre több lett a látnivaló”.
A 2006. október 23-i utcai zavargások és a szakszerűtlen, brutális rendőri fellépés lényegében a nemzetközi közvélemény szeme előtt zajlott az 1956-os forradalom évfordulós ünnepségei miatt. Gyurcsány előre menekült, amikor 2006. november 6-án kormányhatározattal életre hívta „a 2006. szeptember–októberi fővárosi demonstrációkkal, utcai rendzavarásokkal és rendfenntartó intézkedésekkel kapcsolatos eseményeket elemző szakértői munkacsoportot”. Hogy mennyire vette komolyan a kormány a bizottságot, vagy annak felállítása mennyire volt pánikreakció, azt nem tudhatjuk. Talán valamit elárul Gyurcsány Ferenc viszonyulásáról a szakértőkhöz, hogy a kormányhatározat kibocsátása napján a parlamenti beszédében meg sem említette a munkacsoportot, noha azzal megkontrázhatta volna a Fidesz támadását.
Akármit is gondoltak a kormány politikusai, a szakértői munkacsoport tette a dolgát, és természetesen vitatható, de korrekt jelentést tett le a nyilvánosságnak, és irányt mutatott a politikának, hogy végre tegyen valami értékelhetőt a rendőri brutalitás visszaszorítása érdekében. Aztán a Gyurcsány-kormány elkezdte ezt a valamit, amit aztán a kormányra került Fidesz lépésről lépésre vont vissza. (Erről szól a Magyar Helsinki bizottság 2021-es dokumentumfilmje.)
A Gönczöl Katalin volt általános ombudsman vezette grémiumba bekerült két nyugállományú rendőri vezető, Kacziba Antal és Vörösmarti Mihály, Györgyi Kálmán büntetőjogász, egykori legfőbb ügyész, Halmai Gábor és Tóth Judit alkotmányjogászok, Csepeli György és Pataki Ferenc szociálpszichológusok és Ormos Mária történész, szakmáik elismert tekintélyei.
Tüntetők mécsesekkel a Szőlő utcai javítóintézetnél 2025. december 14-én
HVG / Cabrera Martin
Javaslatok a megoldáshoz
Balog Zoltán fideszes politikus, az Országgyűlés emberi jogi bizottságának elnöke független tényfeltáró vizsgálatot követelt, és semmi jót nem várt a Gönczöl-bizottság jelentésétől. Arra számított, hogy a rendőrséget és a kormányt ki fogják mosdatni: az „ún. »elemző« bizottság is ide fog jutni: »Semmi rossz nem történt volna októberben, ha a rendőrségnek jobb a felszereltsége.« És vásárolni fognak, fegyverkezni, talán még fizetést is emelnek.”
https://hvg.hu/360/20251203_Uj-tanuk-szolo-utca-tizeneves-fiuk-igazgato-exc
Csakhogy nem ezt történt, és utóbb a Fidesz maga is támogatta a szakértői munkacsoport javaslatait például a rendőri azonosítók kötelező használatáról vagy a Független Rendészeti Panasztestület felállításáról, amely 2008 és 2020 februárja között a rendőrségtől elkülönülten vizsgálta az állampolgári panaszokat.
Bár a Fidesz végig politikai elfogultsággal vádolta a Gönczöl-bizottságot, valójában a tagok szakmai hitelét ő sem vitatta el. Gönczöl Katalin, aki akkoriban a büntetőpolitika elvi kérdéseiért felelős igazságügyi miniszteri biztos is volt, azt válaszolta azokra a vádakra, amelyek szerint a bizottság „udvari” megrendelésre dolgozott: nincs olyan demokratikus kormány, amely ilyen horderejű események nyomán ne állítana fel hasonló testületet, amelynek azonban nem a „felelősökre való rámutatás”, hanem bizonyos ajánlások megfogalmazása a feladata.
Ennyi súlyos botrány után egy demokráciában ma is valóban lenne szakmailag hiteles vizsgáló bizottság, amely a gyermekvédelmi intézetek rendszerszintű problémáival foglalkozna, és ajánlásokat tenne az államnak a helyzet javítására. Csakhogy ebben ma és itt kár reménykedni, választásos autokráciában a hatalom nem fog szakértői munkacsoportot összehívni. Ezt a társadalomnak, a civil szervezeteknek, nekünk kell megtennünk.
(A szerző Magyar Helsinki Bizottság munkatársa.)
Nyitókép: Cabrera Martin
A hvg360 tartalma, így a fenti cikk is, olyan érték, ami nem jöhetett volna létre a te előfizetésed nélkül. Ha tetszett az írásunk, akkor oszd meg a minőségi újságírás élményét szeretteiddel is, és ajándékozz hvg360-előfizetést!
