Egészen más területről érkeztek az olívaolaj-készítés világába. Hogy indult az Honest Toil története?
Igazából belesodródtunk – sem a Görögországba költözés, sem az olívaolaj-készítés nem volt tudatos döntés, inkább véletlenek és szerencsés egybeesések sorozata. Mindketten művészetekkel foglalkoztunk, és szép lassan találtuk meg magunkat ebben az országban, ebben a környezetben. Megszerettük az olajfákat, a tájat – és egyszer csak ott volt rengeteg olívaolajunk, amivel nem tudtunk mit kezdeni. Nagyon fiatalok voltunk, nem gondolkodtunk hosszú távú üzletépítésben. Az volt a cél, hogy legyen egy kis bevételünk, és tudjunk utazni.

Hogyan kezdtek ismerkedni ezzel a területtel, mennyire lehet autodidakta módon megközelíteni a termesztést és az olajkészítést?
Teljesen a nulláról kezdtük. Amikor 2009-ben először szüreteltünk, fogalmunk sem volt, hogyan kell ezt csinálni – megkérdeztük a szomszédokat. Az olajfa különleges növény: nem kell időről időre újratelepíteni, mint a legtöbb kultúrnövényt, és a mi fáink már akkor ötven évesek voltak. Egy olajfa tíz-húsz év után válik termővé, és minél idősebb, annál jobb minőségű olajat ad – ha megfelelő a talaj, az éghajlat és a gondozás. A környékünkön több száz éves fák is állnak.
Az elején egyszerűen követtük, amit a körülöttünk lévők csináltak. A falusi tavernában megkérdeztük, hova kell vinni a bogyókat, és megmutatták a legközelebbi olajprést – minden faluban van legalább egy, de inkább három. Alexandertől, a falunkban lévő olajprés tulajdonosától rengeteget tanultunk: hogyan kell kóstolni, mire kell figyelni, mitől lesz jó egy olaj, és hogyan működik maga a préselés folyamata. Rajta keresztül és a saját tapasztalatainkon keresztül értettük meg igazán, mivel is foglalkozunk.
Hogyan vált az életmódból valódi vállalkozás?