Innentől az 
kiadvány előfizetéshez kötött tartalmát olvassa.
Ha a munkavállaló foglalkoztatására egyenlőtlen munkarendben kerül sor, a szabadságot kétféleképpen lehet kiadni és nyilvántartani.
A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) a szabadságot naptári évenként határozza meg, ezért a munkáltatónak már év elején el kell döntenie, hogy melyik szabadságkiadási módot választja, és ezt a naptári év során nem változtathatja meg. Annak azonban nincs akadálya, hogy különböző munkavállalók esetén más-más elszámolást alkalmazzon.
1. Munkanapban nyilvántartott szabadság
Az egyik lehetősége a munkáltatónak, hogy munkanapban tartja nyilván és abban is adja ki a szabadságot, akként, hogy a hét minden napja munkanapnak számít, kivéve
· a munkaszüneti napot és
· a heti pihenőnapot.
Példa
Ha a munkavállaló például hétfőtől csütörtökig négy napot dolgozik egy héten, akkor szabadságot nem csak arra a napra kell kiadni a munkavállalónak, amikor be volt osztva 10 órára, hiszen a fennmaradó egy napja (a példa alapján a péntek) nem pihenőnap és nem is munkaszüneti nap. Azaz 5 nap szabadságot kell kiadni egy hétre.
Lényeges, hogy a szabadságnapot ebben az esetben a munkavállaló napi munkaidejével kell elszámolni, függetlenül attól, hogy a távol töltött szabadságnapra hány órára lett volna beosztva.
2. A szabadság kiadása órákban
Abban az esetben, ha a munkáltató ezt a lehetőséget választja, akkor egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a szabadság kiadásakor órákban kell számolni. Ekkor a szabadságot úgy kell kiadni, hogy a munkavállaló a munkaidő-beosztással azonos tartamra mentesül a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettsége alól, és a szabadságot a munkavégzés alóli mentesülés tartamával egyező óraszámban kell nyilvántartani, azaz olyan óraszámban, ahogy a távol töltött szabadságnapra be volt osztva a munkavállaló.
Ebben az esetben tehát a beosztás szerinti munkaidővel kell számolni, úgy kell tekinteni, hogy a szabadságon lévő munkavállaló annyi órát teljesített, mint amennyire a távolléte napján eredetileg be volt osztva. Ennyi órára kell a távolléti díjat is elszámolni.
Példa
Ha a munkavállaló 10 órára mentesül a munkavégzési kötelezettsége alól, a szabadságát 10 órában kell nyilvántartani, és 10 órára járó távolléti díjat kell a részére megfizetni.
A munkavállalót megillető szabadság mértékének számítása egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén úgy történik, hogy a munkavállalót megillető szabadság munkanapokban meghatározott mértékét szorozni kell a munkavállaló munkaszerződése szerinti napi munkaidő mértékével.
Példa
A 20 munkanap szabadsággal rendelkező, általános teljes napi munkaidőben, azaz napi 8 órában foglalkoztatott munkavállalónak 20 x 8 = 160 óra szabadsága van. A 160 óra egy munkanap szabadság kiadásával 10 órával csökken.
Azonban, ha a munkavállalónak olyan munkanapján adna ki a munkáltató szabadságot, amelyre a beosztás szerinti napi munkaideje 0 óra (szabadnap vagy kiegyenlítő nap), akkor erre a napra nem lehet szabadságot elszámolni, kiadni.
E módszer választása szerint, ha a munkavállaló egyébként munkaszüneti napon beosztás szerinti munkaidőben munkát végezne, részére szabadság kiadható.
Fontos!
Munkanapban történő kiadás és nyilvántartás esetén a munkavállaló részére munkaszüneti napra szabadság akkor sem adható ki, ha a munkavállaló egyébként munkaszüneti napon beosztás szerinti munkaidőben munkát végezne.
Hasznos volt a cikkünk? Iratkozzon fel az Útmutató cégvezetőknek hírösszefoglalóra, és rendszeresen küldünk hasonlóan értékes tartalmakat.
