Budapesten voltam a választás napján, a Duna partján szemem előtt zajlott a történelem. Fényben úszott a Parlament, a folyó másik partján gyűlt a tömeg, az emberek azt skandálták: „Ria-ria Hungária!". Meg azt: „Magyarország-Európa!". Mindannyian tudtuk, hogy Magyar Péter pártja, a Tisza megrendítő választási győzelmet ért el. Több ez, mint egy közép-európai országban elért választási győzelem. Jó hír Ukrajna és az Európai Unió számára is. Rossz hír az Orbán-rezsim ikerpatrónusai számára, Vlagyimir Putyin orosz elnöknek és Donald Trump amerikai elnöknek. A perdöntő kérdés, képes-e Magyarország a világon elsőként kilábalni a demokrácia ilyen mély populista eróziójából. Donald Trump az „orbánizációt" másolja épp az óceán túlpartján, az Egyesült Államokban. Van-e Európának kellő politikai akarata és elég erős elképzelései ahhoz, hogy segíteni tudja Magyarország szabadulását?
A változás energiáit már péntek este, a fiatalok tömegében elvegyülve, a Rendszerbontó koncerten tapasztaltam. Ugyanott, ahol 1989-ben az akkori lánglelkű fiatal diákvezért, Orbán Viktort figyelhettem. 1989-ben a megfáradt kommunista rezsim végét és az oroszok távozását követelte. „Mocskos Fidesz!" – kiabálták most a fiatalok a régi-új jelszót, harsogott a „ruszkik, haza!". Mindenki tudta, hogy a mai Orbán Putyin brüsszeli embere.
A Rendszerbontó Nagykoncert a Hősök terén
Cabrera Martin
