A vagyonadó körüli vita mindig ugyanazt a kérdést teszi fel: legyen vagy ne legyen. Pedig nem ez a kérdés. Hanem az, hogy mit kezdünk a pénzzel – akár lesz vagyonadó, akár nem. Egy olyan javaslat körvonalai, amely nem adót akar, hanem rendszert: célzott forrást, mérhető hatást és olyan befektetőt, aki maga dönti el, hová megy a pénze.
A kérdések ismerősek: elmennek-e a gazdagok, hoz-e bevételt, igazságos-e, vagy csak politikai gesztus? A Jellinek Dániel által jegyzett, a HVG-ben megjelent írás korrekt módon végigveszi a klasszikus dilemmákat: mi a vagyonadó, hogyan működik, hol próbálták, miért problematikus? Folyik egy másik hazai adóvita is, amely a tőkefelhalmozás támogatását és a nagyobb egyenlőtlenségek közötti feszültséget boncolja.
Magyarország egyik leggazdagabb embere, Jellinek Dániel, az Indotek-csoport vezérigazgatója a HVG-nek adott összegzésében méltányosnak tartja a Tisza Párt vagyonadótervét, ám súlyos kockázatokat lát az adóalap megállapításának mikéntjében. Az ingatlanmágnás főként az eddigi kiszámíthatatlan, gyakran egyedi szabályozás leállítását várja az új kormánytól.
Mindkét oldalon érvényes állítások hangzanak el. Csak közben a lényeg rendre kimarad.
A vita két kényelmes álláspont között zajlik. „Legyen vagyonadó” – követeli az egyik oldal. „Ne legyen” – foglal állást a másik. Mindkét álláspont egyszerű, mindkettő politikailag eladható, és egyik sem old meg semmit.
A valódi kérdés nem az, hogy legyen-e. Hanem az, hogy mi történik a pénzzel, ha befizetik és vagyonadóként költségvetés részévé lesz.
Ha a bevétel egyszerűen eltűnik a költségvetésben – belefolyik abba a rendszerbe, amelynek a bajait állítólag kezelni akarja –, akkor az egész gyakorlat értelmetlen. Az állam beszed, a vagyonos menekül, a társadalom semmit nem kap.
És ha mégsem lesz vagyonadó? Attól a dilemma nem tűnik el. A nagy vagyonhoz társadalmi felelősség tapad – ezt nem az adóhivatal találta ki. A tehetőseknek akkor is meg kell találniuk a módját, hogy vagyonuk egy részét társadalmi célra fordítsák, kerüljön megfelelő forrás vissza a társadalomba. Az önkéntes út több szabadságot ad – de több felelősséggel is jár.
Ebben a vitában nem közgazdászként, nem politikusként és nem aktivistaként szólalok meg. Potenciális vagyonadóalanyként írok – rendszeres adományozóként, alapítványtevőként, aki a civil szféra küzdelmeit és a vagyonról szóló hazai vita ellentmondásait egyaránt ismeri.
Zsidai Viktor szerint lehet egy komoly buktatója a vagyonadónak, így ő mást javasolna helyette.
Nem kényelmes pozíció. A közbeszéd hajlamos végletekben gondolkodni: a nagy vagyon vagy hősi vállalkozói teljesítmény, vagy eleve gyanús felhalmozás. Mindkét kép leegyszerűsítő. A vagyon nem légüres térben keletkezik – a megfelelő jogállami keretek, piacok, intézmények és történelmi körülmények együtt teszik lehetővé a vagyonosodást. A nagy vagyon társadalmi viszonyokat feltételez és teremt. Ebből következik a kérdés:
mit kezdjen az, akit érdemben érintene egy vagyonhoz kötött többletteher, miközben pontosan látja, hogy az a közeg, amelyben a vagyonát felhalmozta, egyre rosszabb állapotban van?
Elemzőket kérdeztünk arról, milyenek az esélyek, hogy hosszabb távon is visszafogott maradjon az áremelkedés.
