Polgár András: A nagy vagyon nem feltétlenül gyanús, de társadalmi felelősséggel jár

A vagyonadó körüli vita mindig ugyanazt a kérdést teszi fel: legyen vagy ne legyen. Pedig nem ez a kérdés. Hanem az, hogy mit kezdünk a pénzzel – akár lesz vagyonadó, akár nem. Egy olyan javaslat körvonalai, amely nem adót akar, hanem rendszert: célzott forrást, mérhető hatást és olyan befektetőt, aki maga dönti el, hová megy a pénze.

  • Polgár András

A kérdések ismerősek: elmennek-e a gazdagok, hoz-e bevételt, igazságos-e, vagy csak politikai gesztus? A Jellinek Dániel által jegyzett, a HVG-ben megjelent írás korrekt módon végigveszi a klasszikus dilemmákat: mi a vagyonadó, hogyan működik, hol próbálták, miért problematikus? Folyik egy másik hazai adóvita is, amely a tőkefelhalmozás támogatását és a nagyobb egyenlőtlenségek közötti feszültséget boncolja.

https://hvg.hu/360/20260415_jellinek-daniel-indotek-ingatlan-tisza-vagyonado

Mindkét oldalon érvényes állítások hangzanak el. Csak közben a lényeg rendre kimarad.

Nem elég igent vagy nemet mondani

A vita két kényelmes álláspont között zajlik. „Legyen vagyonadó” – követeli az egyik oldal. „Ne legyen” – foglal állást a másik. Mindkét álláspont egyszerű, mindkettő politikailag eladható, és egyik sem old meg semmit.

A valódi kérdés nem az, hogy legyen-e. Hanem az, hogy mi történik a pénzzel, ha befizetik és vagyonadóként költségvetés részévé lesz.

Ha a bevétel egyszerűen eltűnik a költségvetésben – belefolyik abba a rendszerbe, amelynek a bajait állítólag kezelni akarja –, akkor az egész gyakorlat értelmetlen. Az állam beszed, a vagyonos menekül, a társadalom semmit nem kap.

És ha mégsem lesz vagyonadó? Attól a dilemma nem tűnik el. A nagy vagyonhoz társadalmi felelősség tapad – ezt nem az adóhivatal találta ki. A tehetőseknek akkor is meg kell találniuk a módját, hogy vagyonuk egy részét társadalmi célra fordítsák, kerüljön megfelelő forrás vissza a társadalomba. Az önkéntes út több szabadságot ad – de több felelősséggel is jár.

A partvonalon belül

Ebben a vitában nem közgazdászként, nem politikusként és nem aktivistaként szólalok meg. Potenciális vagyonadóalanyként írok – rendszeres adományozóként, alapítványtevőként, aki a civil szféra küzdelmeit és a vagyonról szóló hazai vita ellentmondásait egyaránt ismeri.

https://hvg.hu/gazdasag/20260417_bojar-gabor-zsidai-viktor-vagyonado-csanyi-sandor

Nem kényelmes pozíció. A közbeszéd hajlamos végletekben gondolkodni: a nagy vagyon vagy hősi vállalkozói teljesítmény, vagy eleve gyanús felhalmozás. Mindkét kép leegyszerűsítő. A vagyon nem légüres térben keletkezik – a megfelelő jogállami keretek, piacok, intézmények és történelmi körülmények együtt teszik lehetővé a vagyonosodást. A nagy vagyon társadalmi viszonyokat feltételez és teremt. Ebből következik a kérdés:

mit kezdjen az, akit érdemben érintene egy vagyonhoz kötött többletteher, miközben pontosan látja, hogy az a közeg, amelyben a vagyonát felhalmozta, egyre rosszabb állapotban van?

Az állapot, amelyről beszélnünk kell

Hozzászólások