A legjobb esetben 2006-ban, esetleg 2007-ben vezetheti be Magyarország az eurót – így kalkulált 2001-ben az első olyan nagyobb tanulmány, amelyet nem hobbiból számolgató közgazdászok állítottak össze, hanem az MNB. Az akkortájt beinduló kampányban a kormányzó Fidesz és az őket váltó MSZP is inkább 2008-at nevezte reális célnak, és egy ideig maradt is ez a céldátum, mígnem szóban előbb 2010-re változtatták, majd 2006-ban az immár Gyurcsány Ferenc vezette kormány 2011–2013 közöttre módosította.
Bajnai Gordon 2010 elején már a 2014-es évet mondta reálisnak, de az ekkor biztos választási győzelemre készülődő Orbán Viktor kijelentette, nem belátható a bevezetés időpontja, mert előbb el kellene érnünk az EU fejlettségének 80 százalékát.
Már ez is visszalépés volt tőle, hiszen 2009-ben még úgy fogalmazott: tart attól, hogy 2014-ig nem tudjuk bevezetni az eurót. 2011-ben már azt mondta Orbán, hogy 2020 előtt nem lesz magyar euró, utána viszont elsüllyesztették az ígéreteket. Emiatt is volt meglepő, amikor 2016-ban Varga Mihály akkori nemzetgazdasági miniszer váratlanul azzal állt elő, hogy már a 2010-es évtized végén csatlakozhatnánk az eurózónához. Igaz, röpke néhány héttel később módosított, mondván: tudnánk csatlakozni, mert a feltételeket teljesítheti az ország, de még nem sürgeti a kormány. Hogy aztán 2019-ben Matolcsy György jegybankelnök határozza meg a célt, amely utána is maradt:
valamikor „a következő évtizedekben”.
Ehhez képest újdonság, hogy a Tisza Párt győzelme után Kármán András – akkor még csak a pénzügyminiszteri poszt várományosaként – azt mondta: 2030-ra szeretné megteremteni a feltételeket ahhoz, hogy dönthessünk az euróbevezetésről.
https://hvg.hu/gazdasag/20260417_euro-bevezetes-arresstop-tisza-part-kormany-karman-andras
Megszokhattuk hát, hogy a politikusaink folyamatosan tologatták az euró bevezetésének időpontját, ám ez korántsem hungarikum. Már az európai közös pénz bevezetésének első lépései sem mentek simán.
