Nehéz idők járnak a közép-európai szuverenistákra. Robert Ficót a legnagyobb visszatérőnek szokta nevezni Orbán Viktor, és joggal:
a negyedik ciklusát töltő szlovák miniszterelnök 2020-as veresége után megjárta a politikai poklot, 2022-ben csaknem rács mögött végezte, és a 2024-es merénylet után valóban a szakadék széléről tért vissza.
Mégsem lehet semmi oka a nyugodt hátradőlésre: a három évvel ezelőtti ismételt hatalomra kerülése óta a kormánya gyakorlatilag végig recseg-ropog, és bár jelenleg úgy tűnik, kihúzhatja a 2027 őszére tervezett választásokig, ez az eddigi legkínkeservesebb kormányzása. Orbán Viktor távozásával pedig az illiberális modell még sérülékenyebb lett Európában, amit a szlovák kormányfő friss politikai kudarcai csak megerősítenek.
https://hvg.hu/elet/20260515_robert-fico-fekvotamasz-uszas-merenylet
Orbánnak is voltak nehezen megfejthető és sokszor illogikusnak tűnő lépései a külpolitikájában, elsősorban Oroszország irányában. A Fidesz-kormány az utóbbi években azonban egy dologban következetes volt: az Ukrajna-ellenesség volt a külpolitikája egyik meghatározó irányvonala. Fico Ukrajnával szemben egy fokkal megengedőbb, támogatja Kijev uniós integrációját, közös kormányüléseket tartott az ukrán kabinettel, és bár hivatalosan nem támogatja a fegyverszállításokat, a részben állami kézben lévő szlovák fegyvergyárak Ukrajna legfőbb lőszerellátói közé sorolódtak az elmúlt években.
Elég csak annyit említeni, hogy a világ egyik leggazdagabb fegyverkereskedőjévé vált cseh Michal Strnad legnagyobb gyárai Szlovákiában vannak, a „békepárti” Robert Kalinák védelmi miniszter, Fico legrégebbi fegyverhordozója pedig rengeteget segített neki pályája egyengetésében.
Robert Kalinák lengyel kollégájával egy varsói védelmi konferencián
AFP / WOJTEK RADWANSKI
A másik oldalon ott vannak Fico ellentmondásos kijelentései arról, hogy Kijevben valójában nincs is háború, vagy hogy a háború kitöréséért az ukránokat terheli a felelősség.
Moszkvával ápolt jó viszonya még kevésbé érthető, mint amennyire a Fidesz-kormányok esetében volt, hiszen Szlovákiát még Paks II. építéséhez hasonló érdekeltségek sem kötik a Kremlhez. Fico mindezek ellenére nem volt hajlandó letenni arról, hogy Putyinnal együtt ünnepelje a második világháború végét Moszkvában május 9-én, még ha ezért súlyos politikai árat kell is fizetnie.
