Köves Gábor: Apropó, New York
Ha az ember New Yorkba készül, gondolja át, kivel utazik. A legjobb döntés: saját magával. Hemingway sem egy társasúton írta a Fiestát. Mi kell még önmagán kívül? Az angolon kívül szinte semmi, ahova tart, onnan régebben küldeni szoktak az ott maradtak (farmert, rágógumit, kokakólát), vagy turisták hoznak pluszbőröndöt, megtömve hópehelygömbbel, Hoody Allen-kapucnissal). Ilyesmiről szó sincs.
A történet beszélője kuncsaft nélküli magánydetektívként – ez komor, magának való férfit sejtet – azonosítja magát. Budapest meg van bolondulva: Mi van, senki nem csal meg senkit? Aztán történik valami. Jól öltözött férfi toppan be az irodájába – a betoppanás az abszolút jól öltözött férfiak dolga egy regényben. A detektívnek azt a megbízást adja, hogy hozzon el egy csomagot New Yorkból. Munkadíj fizetve, költségek térítve, sőt: a detektív akár bele is nézhet a dobozba. Ez általában szigorúan tilos, ám most nem szabályos detektívregényről van szó.
