„Józan paraszti ésszel nem tűnik logikusnak, miért rakunk kavicsot a Dunába, de most értelmet nyer” – több módszerrel próbálják emelni a hazai folyók vízállását

A folyóvizek természetes állapotához igazodnának azok a lépések, amelyek a kormány és a szakértők körében körvonalazódnak a jelenlegi kritikus vízállások megoldására. A megvalósítás így is évekbe telik, és jól látszik annak következménye, hogy 30-40 éve nem lehet kibeszélni a környezeti kérdéseket.

Azt gondolom, hogy a duzzasztóépítés az egyetlen megoldás, amivel meg lehet emelni az úgynevezett kisvizeket, vagyis amikor alacsony egy folyó vízállása.

Ez Kiss Tímea geomorfológus, az MTA doktora válasza arra a kérdésre, hogy van-e megoldás a jelenlegi extrém alacsony vízállás megelőzésére a Dunán és a Tiszán, és lehetett-e ezt már korábban is tudni.

Soktényezős egyenlet

Ez a karakteres válasz azonban nem általánosan elfogadott álláspont azoknak a szakembereknek a körében, akik különböző szempontokból vizsgálják a folyóvizeinket. A HunRen Ökológiai Kutatóközpont Vízi Ökológiai Intézetének tudományos főmunkatársa, Abonyi András például hasonlóan karakteresen fogalmaz, még ha elsőként kérdésbe csomagolja is a mondandóját: „Hogyha eddig csak rossz ökológiai hatással járt a fővízi mederben a tárazás, akkor biztos, hogy most ugyanebben kell gondolkoznunk?” Aztán persze meg is válaszolja: „Azt gondolom, hogy nem.”

Az ökológus azzal érvel, hogy

egy tározó nemcsak vizet fog vissza, hanem irdatlan mennyiségű hordalékot is, és az a hordalék, ami megreked például a Duna felső szakaszán, hiányzik az alsón.

A hiányzó hordalékot a víz rombolással pótolja, ami a gátak közé szorított folyó esetében a meder tartós mélyülésével jár. A folyószabályozáson kívül tehát a tározás is okozza a medermélyülést, ami a környező talajvizek szintjét is lejjebb húzza. A főmederben tartott víz pedig tovább és gyorsabban melegszik, és ettől a víz minősége is romlik.

A Duna vízhozama 2014 óta - 2024 kivételével - minden évben az átlagos alatt alakult, a 2020-as évek óta ez a trend. Míg nagyvíz idején a szabályozás miatt mélyül a meder, kisvíz idején a lassú folyás miatt gyorsabban ülepedik ki a hordalék, és az okoz gondot.

Kiss Tímea ugyanakkor egy olyan adatsort mutat, amely 1875 óta rögzíti a Tisza vízállását (lásd alábbi ábránkat). Bár ez a diagram is alátámasztja, hogy a medermélyülés komoly probléma, a szegedi vízállás alakulásában van egy meglepő fordulat: az 1980-as években megállt a vízszint csökkenése, mert

Törökbecsénél a szerbek építettek egy duzzasztót, ami gyönyörűen felemelte a vizet, miközben az árvizek elmaradtak

– magyarázza a geomorfológus.

Megy-e duzzasztás nélkül?

Hozzászólások