Spanyolnak baszk, baszknak spanyol
– valahogy így lehetne jellemezni Bernardo Atxagát, a modern spanyolországi irodalom egyik kiemelkedő alakját, egyben a mai baszk literatúra legjelentősebb képviselőjét. A 75 éves Atxaga minden idők legolvasottabb baszk szerzője, műveit baszk nyelven írja, majd többnyire ő maga, illetve felesége fordítja spanyolra. A nemrég magyarul is megjelent Obabakoak című könyve pedig az utóbbi évtizedek baszk irodalmának első számú alkotása, több mint húsz nyelven adták ki, és nemzetközileg is sikerszerzővé tette Atxagát.
A legendák és mondák világába vezet az 1988-ban írt Obabakoak, amelyet képzeletbeli és valóságos lények, különleges emberek népesítenek be, és amelyben a realitás a fantáziával keveredik. Ez olyan stílus, amelyet a kolumbiai García Márquez Száz év magány című regénye óta mágikus realizmusnak neveznek, és minden latin-amerikai és spanyol író számára megkerülhetetlen ihlet, forrás és minta. Atxaga történetei azonban nem az egzotikus dél-amerikai, hanem a szintén rejtélyes és a nagyvilágban kevéssé ismert Baszkföldön peregnek.
Az Obabakoak műfajilag nehezen besorolható, regény vagy novellafüzér – talán inkább mindkettő. Maga a szerző a könyv elején így határozza meg:
történetek Obabából,
azaz egy Obaba nevű, kitalált baszkföldi hegyi faluból. Ahol varázslatos, hihetetlen dolgok történnek, különös alakok jelennek meg és tűnnek el.
