Nem tudta, mi az: fiatalként öltözködni, lányok után szaladgálni. Jót enni, mulatni. Mégis kommunistának lenni. (…) Nem volt más szenvedélye, csak a párt.
E szavakkal emlékezett vissza – évtizedek távlatából – a 23 éves Gerő Ernőre elv- és párttársa, az 1945 utáni kommunista gazdaságpolitika kulcsfigurája, Vas Zoltán. A kedélytelen, a „megalkuvás nélküli marxizmus–leninizmusban” már akkor is szinte vallásos áhítattal hívő fiatalember később sem változott sokat: nagy műveltsége, gyors észjárása, ideológiai képzettsége és feltétlen párthűsége rideg, zárkózott személyiséggel, aszkéta életmóddal és hiúsággal párosult – derül ki Baráth Magdolna Gerő Ernő politikai életrajza című, nemrég megjelent (első) kötetéből.
A több évtizedes kutatómunkát lezáró, kétkötetes monográfia érdekessége, hogy előbb készült el (doktori disszertációként 2001-ben) a befejező, Gerő pályájának 1945 és 1956 közti szakaszát bemutató része. Az utóbbi időszakot ugyanis sokkal jobban lehet dokumentálni, mint az azt megelőző negyedszázadot, amelynek kapcsán a történész szerző sokáig – hiába – reménykedett, hogy szabadabban kutathatóvá válnak a volt szovjet levéltárak, köztük a Kommunista Internacionálé (Komintern) iratanyaga. Menet közben aztán Baráth Magdolna rájött, hogy az onnan esetlegesen előkerülő dokumentumok, „ha árnyalnák vagy kiegészítenék is, jelentősen már nem módosítanák a Gerőről kialakult képet”.
A mostani kötet egyfelől bemutatja, miként vált a szegény újpesti szatócs tizedik gyermekéből a kommunista világmozgalom központjában tevékenykedő hamisítatlan apparatcsik, majd a „hazai sztálinizmus egyik atyja”, másfelől megpróbálja megkeresni az „embert” is a rideg politikus (ál)arca mögött.
https://hvg.hu/360/20260720_feliksz-dzerzsinszkij-19260720-cseka-bolsevikok-lenin-sztalin
