Mit szólt ahhoz, ami a roma holokauszt emléknapján a parlamentben történt?
Kettős érzéseim voltak. Kiemelt jelentőségű volt számomra, hogy felszólalt egy magát romának valló képviselő, Gyöngyösi István, és belső nézőpontból beszélt a roma holokauszt jelentőségéről. Az, hogy a Mi Hazánk képviselői nem álltak fel, nyilván szomorúságot okozott, de nem kellene hogy elhomályosítsa annak a fontosságát, hogy egy roma képviselő beszédével megemlékeztek az eseményről. Felszólalt a miniszterelnök is, a parlament tagjai egyperces néma csenddel emlékeztek az áldozatokra, ennek a jövőben is mindig így kellene lennie. Ez nemzetközi emléknap, ami nem csak Magyarországon fontos.
Bujdosó Andrea, a Tisza frakcióvezetője az ülés szünetében odament Toroczkai Lászlóékhoz, és azt mondta nekik, hogy szégyelljék magukat.
Ezt egészen katartikus volt látni. Ennek számomra szimbolikus a jelentősége, ahogy annak is, ami a médiában kevésbé jelent meg, hogy a Holokauszt Emlékközpontban tartott megemlékezésünkre eljött Tarr Zoltán miniszter, és nagyon megható beszédet mondott. A megemlékezést megelőző napokban, az emléknap alkalmából egy kormányzati delegáció is megtekintette a kiállításunkat.
Egy 141 fős frakció vezetése egy rutinos parlamenti képviselőnek is nagy kihívást jelentene Ranschburg Zoltán politikai elemző szerint, aki úgy látja, Bujdosó Andrea a közgyűlésben végzett munkája miatt kézenfekvő választás volt a posztra. A Pest 3-as választókerületben mandátumot szerző politikus korábban az üzleti életben szerzett menedzseri tapasztalatot, amelyre nagy szüksége lesz most, de a legfontosabb kérdés az, hogyan birkózik meg a Tisza Párt a parlamenti rutin hiányából adódó kihívásokkal. És persze az sem mindegy, mekkora mozgásteret enged Magyar Péter leendő frakcióvezetőjének.
Az emlékezet útján nem hagyományos kiállítás, ahol ismertetik a roma holokauszt történetét, hanem az emlékezés felől közelítenek a témához. Miért ezt a formát választotta?
Történeti kutatásokra és kiállításokra is szükség van, de most az emlékezet került a középpontba. A jelenben szerettünk volna olyan pontokat keresni, amelyekhez főleg a fiatal generációk tudnak kapcsolódni. A kiállítás is ilyen művészeti alkotásokat dolgoz fel. Ha ez a kapcsolat megvan, akkor sokkal inkább át tudják érezni ennek a traumának a mélységét, és fontosnak érezhetik, hogy a jövőben ők is aktív részesei legyenek az emlékezet életben tartásának. Ha csak a történeti részre fókuszáltunk volna, nehezebb lett volna bevonzani a fiatalokat. Arra is kíváncsiak voltunk, hogyan őrződött meg a roma holokauszt emlékezete a roma értelmiségben, a helyi közösségekben, milyen kezdeményezések voltak, milyen művészeti alkotások születtek. Szerettem volna, hogy a kiállításon hangsúlyosan kirajzolódjon, hogy generációkon át mennyit tett az emlékezet ébrentartásáért a roma értelmiség.
Legalább ötezer életet követelt Magyarországon
A porajmos, a roma holokauszt a második világháború alatt a nácik és szövetségeseik által az európai romák ellen elkövetett népirtás. Az áldozatok számáról csak becslés van, kétszázezertől kétmillióig terjedhetett. A roma holokauszt tényét a németek csak 1982-ben ismerték el. Nemzetközi emléknapja augusztus 2-án van, mert 1944-ben ezen az éjszakán számolták fel az auschwitz-birkenaui cigánytábort, mintegy 3000 romát gyilkolva meg. Magyarországon a német megszállás alatt több ezer cigány nemzetiségű lakost deportáltak a komáromi Csillagerődbe, majd onnan koncentrációs táborokba. A magyarországi roma holokauszt legalább ötezer életet követelt, az üldözöttek száma tízezrekre tehető.
Fiatalokkal beszélgetve mit tapasztalt, mennyit tanulnak erről az iskolában?
