Ismét a Külügyminisztérium alá rendeli a Tisza-kormány a külföldi magyar kulturális intézeteket. A kultúráért is felelős Tarr Zoltán minisztertől meg is kérdeztük a kulturális diplomaták szeptember eleji értekezletén, nem fáj-e neki, hogy megfosztották a világ 25 országában működő 27 intézet irányításától. A miniszter nem tagadta, „fáj az elengedés”, de bizakodó volt abban, hogy a külügyi tárcával jól együtt tudnak majd működni. A tapasztaltabb diplomata, Orbán Anita külügyminiszter szerint nincs szó elengedésről, hiszen közösen fognak dolgozni a kulturális tárcával. Erről azonban csupán annyi derült ki, hogy
a programok esetében a kulturális minisztérium lesz a „javaslattevő” és a támogató, az intézetigazgatók kinevezésében viszont meg kell elégedniük az egyetértési joggal.
Ami azt jelenti – aggódik az egyik volt intézetigazgató –, hogy egy-egy kádert a kulturális tárca is benyomhat, de alapvetően a kevéssé tehetséges diplomaták melegedőhelye lesz a Delhitől Sepsiszentgyörgyig ívelő, jobb sorsra érdemes hálózat. Az viszont biztató, hogy információink szerint nyílt pályázaton választják ki a vezetőket.

Hiába kérdeztünk rá az együttműködés részleteire, nem kaptunk választ. Ahogy a készülő kulturális diplomáciai stratégia irányairól sem tudhattunk meg részleteket, például arról, hogy melyik térségen lesz a fókusz. Orbán Anita annyit mondott: a kultúrát Magyarország reputációjának, országimázsának szolgálatába kell állítani, tehát a külpolitika támogatása lesz a legfontosabb feladata az intézeteknek. Tarr pedig azt, hogy nem kiállítótérként tekint rájuk, hanem olyan helyekként, ahol „a megújulását kereső nemzet büszkén osztja meg a világgal a tapasztalatait”. A kétnapos értekezlet után a diplomaták számára sem lett sokkal világosabb a kép; legalábbis ez derült ki a velük folytatott informális beszélgetésekből. Viszont kiemelték, hogy
a tárca a korábbiaktól eltérően nyitottan viselkedett velük szemben, várta a kérdéseiket, felvetéseiket.