Pintér Bélával beszélget Fáy Miklós / Zenélni tilos!
Aki kérdez: jogász, aki még egyetemistaként betért egy írásával a Vigilia folyóirat szerkesztőségébe (igazán csak egy ugrás a jogi kar épületétől), ahol aztán 1988 decemberében meg is jelent bemutatkozó darabja a regensburgi Domspatzen fiúkórusról.
Aki válaszol: bőripari szakmunkás, akit még gyerekkorában megtanított a nagyapja citerázni, aztán tizenhat évesen az Arvisura társulatnál elkezdett népi bőgőzést és (nép)táncot tanulni. Igazolt mesterségük helyett mindketten azt csinálják, amit szeretnek, két amator/amateur, a szó eredeti, nemes értelmében.
Mára mindketten a hazai kulturális élet markáns, figyelemre méltó szereplői. Hogy „a szakma” (az avatott, a felkent) hogyan viszonyul hozzájuk (mikor hogy: megtagad, elfogad, tiltakozik, fenyeget), az mellékes, a befogadó olvasó, a néző a lényeg.
