Bár visszatérhetnek a honvédséghez azok a katonák, akiket korábban azért tettek előbb parkolópályára, majd a seregen kívülre, mert elutasították a Covid-oltást, az ügy ezzel nincs lezárva. A legtöbben rehabilitációt szeretnének, és talán nem is alaptalanul. Jogi úton annak ellenére sem sikerült orvosolni a sérelmeket, hogy bőven van bizonyíték visszaélésre. Hogy van-e esély politikai megoldásra, az a parlamenti bizottság keddi ülésén dől el. Nehéz helyzetben van a kormánypárt, mert a mostani honvédelmi miniszterük korábbi döntéseiről kell ítéletet mondani.
„Egyetlen más NATO-tag sem járt el ilyen durván a saját katonáival szemben” – így összegzi Kádár András Kristóf, a Magyar Helsinki Bizottság társelnöke azt a kálváriát, amit a Covid-járvány idején az oltást elutasító katonáknak végig kellett járniuk. Kádár, aki jogi segítséget nyújtott az oltatlan honvédeknek, úgy véli: „Ahogy a kormányzat kezelte ezt a helyzetet, az teljességgel érthetetlen és indokolhatatlan.” Bár az ügy érdemi részét illetően soha nem tudtak pert nyerni az érintettek, és a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága sem vette napirendjére az ügyet, a honvédek nem adják fel. A HVG több érintettel és a folyamatokra rálátó szakértővel beszélt, és számos ellentmondásos részletet, különös esetet talált.
Forrásaink szerint 2021–2022-ben összesen mintegy 1200 katonát érintő ügynek két szabály a gyújtópontja. Az egyik: 2020 novemberétől egészen a kormányváltás utánig – először a világjárványra, majd az ukrajnai háborús veszélyhelyzetre hivatkozva – a honvédek nem szerelhettek le egyoldalú döntéssel. A másik szabály pedig az, ami a Covid-járvány miatt 2021 végétől minden állami és önkormányzati szférában dolgozónak, így a honvédeknek is kötelezővé tette a koronavírus elleni oltást.
A két előírás együttes alkalmazása teremtett lehetetlen helyzetet.
Az egyik szabály alapján az oltást megtagadó katonákat 2022 januárjától egyéves, illetmény nélküli szabadságra küldték, utána pedig jó részüket nem engedték leszerelni a másik előírás miatt. Mindeközben pedig – és ezt többük dokumentumokkal is igazolta a HVG-nek – sokak számára nem engedélyezték másodállás vállalását, ami lényegében „kiéheztetéses” nyomásgyakorlással ért fel.
Hivatalos adatok nem állnak rendelkezésre, de a HVG-hez több forrásból is eljutott becslések szerint az 1200 oltatlan katona felét engedhették leszerelni közös megegyezéssel. Az egyéves semmittevésre ítélt 600 katonából pedig kicsit több mint 300-an vették fel időközben az oltást, s tértek vissza a seregbe.
A vakcinát elutasítókat azonban 2022 márciusától sem engedték vissza, pedig akkortól, a járványhelyzet enyhülésével, már a közszféra minden szegmensébe, a rendőrséghez, a büntetés-végrehajtáshoz, de még az egészségügybe is visszatérhettek az oltatlanok. Mindezek után 2022 decemberében, egy nappal a járványügyi készültség vége előtt a fizetés nélküli szabadságon lévő, oltatlan katonák jogviszonyát megszüntették.
A történtek azt a látszatot keltik, hogy az ügyet egyre kevésbé egészségügyi kérdésként kezelték. Kádár András Kristóf hangsúlyozza, nem azzal volt probléma, hogy kötelezővé tettek oltásokat és korlátozásokat alkalmaztak, hanem az, ahogyan ezt intézték, elfogadhatatlan például, hogy egyéves fizetés nélküli szabadság alatt nem engedték őket leszerelni és másodállást vállalni.
A HVG beszélt Pálóczi Zoltán egykori honvéd századossal, aki kicsit több mint kétszáz érintettet fog össze, és kvázi szóvivőjükként képviseli az ügyet. A most 43 éves férfi Debrecenben volt felderítő, majd vezényelt kórházparancsnokként ő fogadta a Magyarországra érkező első vakcinaszállítmányt. Ezt követően az iraki misszióban vett részt, ahonnan három hónap után, soron kívül, egy nappal azelőtt hozták haza, hogy elkezdték volna kiemelni az oltatlanokat a beosztásukból.
Az általa képviselt csoport összetétele életkor és rendfokozat szempontjából is vegyes, ahogy az oltás visszautasításának motivációja is. Elmondása szerint nyilván voltak néhányan, akik valamilyen összeesküvés-elméletnek felülve nem akarták beoltatni magukat. Sokan viszont egészségügyi okok miatt nem kértek a vakcinából. Volt, akinek olyan magas volt az ellenanyagszintje, hogy az orvosok sem vállalták volna a szérum beadását. Mint több, közel-keleti műveleteket megjárt katona elmondja: több, vastag oltási könyvük van teleírva a missziók miatt – ebből is látszik, hogy nem az oltás volt számukra a probléma. Pálóczi fő oka viszont már az volt, hogy a katonai és politikai vezetés el akarta mismásolni az egészet.
Nem voltak hajlandók szabályos parancsot kiadni az oltásra, mert nem merték vállalni a felelősséget. Kihasználták a magyar katonák jogi alulképzettségét és hogy úgy szocializálódnak: ez ne is számítson
– fogalmaz.
Vannak arra utaló jelek, hogy évekkel a Covid-járvány után már az Orbán-kormányban is érzékelték a feszültséget, talán az eljárás túlzott szigorát is. A korábbi vezérkari főnök, Böröndi Gábor 2024-ben engedélyezte, hogy visszatérjenek az oltatlanság miatt kirakott katonák, csakhogy erős korlátokkal: mivel nemhogy a régi beosztást, még a korábbi rendfokozatot sem garantálták, kevesen éltek ezzel a lehetőséggel. „Várjuk azokat is, akik a Covid–19 elleni védőoltás fel nem vétele miatt veszítették el szolgálati jogviszonyukat, és szeretnének csatlakozni a honvédelemhez” – ezt már idén nyáron, a kormányváltás után az új honvédelmi miniszter, Ruszin-Szendi Romulusz jelentette be.
Ez azért is érdekes, mert az oltatlanok kiemelése idején éppen ő volt a vezérkari főnök. Az ellentmondást, hogy az oltatlanok kizárása és visszafogadása is hozzá köthető, úgy igyekezett feloldani: ma sem döntene másként, ha az orvosok és katonaorvosok azt mondják, hogy az oltással lehet megelőzni a pandémiát. Ugyanakkor – olvasható a honvédelmi tárca lapján, a honvedelem.hu oldalon lévő nyilatkozatában – azzal már nem értett egyet, hogy az akkori politikai vezetés nem engedte ezeket a katonákat másodállást vállalni. Ezért döntött most úgy, hogy visszavárja őket.
Ruszin-Szendi Romulusz honvédelmi miniszterként beválthatja a Tisza Párt ígéretét: visszatérhetnek a NER alatt a fiatalításra hivatkozva kirúgott katonák. A gyógyuláshoz időre van szükség, a sebekre helyezett ragtapasz sem feledteti, hogy a rendszer megújulásra szorul.
Csakhogy az érintett katonák többet kívánnak annál, mint hogy valamilyen pozícióba, talán nem is katonaként, visszavegyék őket. Pálóczi Zoltán elmondása szerint teljes körű rehabilitációt szeretnének: pénzügyi kártérítést a munka nélküli egyéves periódusért és a 2022-ben osztott hathavi fegyverpénzért, amit szintén nem kaptak meg, továbbá a méltányos visszaszerelés lehetőségét. Az oltatlan honvédek ügyét felkaroló Mi Hazánk képviselője, Novák Előd határozati javaslatot nyújtott be a rehabilitálásukra, a parlament Honvédelmi és Rendvédelmi Bizottsága szeptember végi ülésén tárgyalta is a javaslatot, ám az elakadt a testületben.
A bizottság tagjai a szimpátiájukról biztosították az ügyüket az ülésen előadó három volt honvédet, ám a tiszás többség nem hozott érdemi döntést, a fideszes képviselők pedig abszurd módon úgy beszéltek az elégtétel szükségességéről, mintha nem az ő kormányzásuk alatt robbant volna ki az ügy.
A kormánypárti képviselők is nehéz helyzetben vannak, mert annak a Ruszin-Szendinek a felelősségéről kell véleményt mondaniuk, aki most honvédelmi miniszter.
„A megoldás érdekében próbáljuk nem sarokba szorítani őket azzal, hogy erre emlékeztessük őket” – mondja Novák arra a kérdésre, hogy ez mennyire hátráltatja a folyamatot. A testület tiszás elnöke, Bakos Csaba végül kijelentette, hogy megvárják a minisztérium állásfoglalását. Az pedig hamar kiderült, hogy mi a tárca álláspontja.
A Honvédelmi Minisztériumban október 5-én fogadta az oltatlan katonák képviselőit Baráth Ernő humánstratégiáért felelős helyettes államtitkár. Pálóczi elmondta a követeléseiket, amit a volt százados beszámolója szerint Baráth meghallgatott, majd közölte: ha sérelmeik vannak, forduljanak bírósághoz.
