Szerdán rengetegen szembesülhettek hozzátartozójuk vagy egy általuk ismert személy érintettségével, ami többnyire újabb kérdéseket vet fel. A megnyitott ügyaktákat őrző intézmény levéltári főosztályának vezetőjét, Vörös Gézát kérdeztük, hogy mit és hogyan lehet még megtudni a beszervezett emberek múltjáról. És egyáltalán bírja-e a levéltár, ha tömegek vetik magukat a múlt titkaira?
Százezrek szembesülhettek az ügynökakták megnyitásakor azzal, hogy rokonuk, ismerősük vagy valamely, a közösségük számára meghatározó személy neve is szerepel az államszocialista rendszer besúgóhálózatának nyilvántartásában. Egy név lekérdezésére kapott találat azonban sokkal több kérdést vet fel, mint amennyire választ ad, így várható, hogy rövidesen össznépi kutakodás veszi kezdetét a múlt titkai után.
Ezt vetíti előre az is, hogy a rendszerváltoztatás előtti állambiztonsági szervek iratanyagát őrző és kezelő Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárától (ÁBTL) csak november 4-én mintegy négyezeren kérték, hogy a magukra vagy elhunyt hozzátartozójukra – akár megfigyeltként, akár megfigyelőként – vonatkozó állambiztonsági irományokba betekinthessenek.
Ez csaknem ezer kérelmezővel több, mint amennyit korábban egy egész év alatt kapott a levéltár
– mondta el a HVG-nek Vörös Géza, az intézmény levéltári főosztályának vezetője. Hozzátette, hogy az óriási érdeklődés miatt még úgy is a teljesítőképesség határán vannak, hogy a megsokasodott feladatokhoz a kormány extra erőforrásokat is biztosított számukra.
Az érdeklődés indokolt is, hiszen – ahogy arra szerdán a kormány több tagja és a levéltár főigazgatója, Cseh Gergő Bendegúz is figyelmeztetett – a nevek önmagukban nem sokat árulnak el arról, hogy annak idején ki mit, miért és milyen körülmények közt tett vagy nem tett, nem is beszélve a lehetséges következményekről. Aki ezekre is kíváncsi, észszerű módon az ÁBTL-nél kérdezhet rá arra, hogy milyen adatok vannak még a nyilvántartásban szereplő illetőről.
Mennyi ügynöke volt a Kádár-korszak állambiztonságának? Hol találkoztak a tartótisztjeikkel? Hogyan rangsorolta az informátorait a rendszer? Mennyire gyakran próbáltak zsarolással beszervezni embereket? Milyen társadalmi hátterük, iskolai végzettségük volt az ügynököknek? Tényleg tilos volt párttagot beszervezni? Többek között ezeket a kérdéseket válaszoljuk meg a korszak kutatóinak segítségével.
