Bár a közbeszédben elterjedt az ügynöklista kifejezés, ilyen nyilvántartás Magyarországon nem létezik. Azoknak a hálózati személyeknek az adatai, akik a kommunizmus évtizedei alatt jelentettek az állambiztonságnak mára szétszóródtak, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárától (ÁBTL) kezdve, a jelenleg működő nemzetbiztonsági szolgálatokon át önkormányzatok és magánszemélyek birtokában vannak. Jelentős részük a rendszerváltás környékén megsemmisült, de a fennmaradt dokumentumok túlnyomó része is titkosítva volt az elmúlt 36 évben.
Szerdától kezdve a 6-os kartonok, mágnesszalagok és B-naplók iratanyaga válik hozzáférhetővé bárki számára, a B-dossziék tartalmán azonban az ÁBTL még dolgozik, a megfigyelt személyek adatainak védelme érdekében ugyanis ezeket a dokumentumokat anonimizálják. A B-dossziék egy része február 25-ig, a kommunizmus áldozatainak emléknapjáig kerül majd fel a honlapra, másik részük ennél is később. Pedig ezek adhatnak választ a legnagyobb kérdésre: hogy sikeres volt-e az adott személy beszervezése.
Vagyis, attól még, hogy a kereshető adatbázisban most megjelenik valakinek a neve, még nem jelenti azt, hogy együttműködött az állambiztonsággal. Csak annyi biztos, hogy valamikor felmerült, hogy be akarják szervezni.
Az 50-60 ezer nevet tartalmazó adatbázis ráadásul hiányos, akár háromszor ekkora is lehetett a hálózat, így az se biztos, hogy ha valaki nem szerepel a nyilvántartásban, az nem jelentett.
