A mester: Margarita

„Immáron tíz éve ül a miniszterelnök bársonyszékében Margaret Thatcher, aki kíméletlenül következetes kormányzásával – ma már egyértelműen megállapítható – kirántotta a kátyúban rekedt, s még tíz évvel ezelőtt is hajdan volt dicsőségéből élő brit gazdaságot. (...) »Nem valamilyen gazdasági elméletnek köteleztem el magam, hanem olyan eszméknek, amelyekkel milliók azonosulnak: a tisztességes munkáért tisztességes bért kell fizetni, mindenki csak addig nyújtózkodjék, amíg a takarója ér, takarékoskodjon, és fizesse ki idejében a számlát, és támogassa a helyi rendőrséget.«” (1989. május 13.)

Ez utóbbi szavakkal fogalmazta meg ars poeticáját az 1979. május 4-én hatalomra került, majd egymás után három választást nyert Margaret Thatcher brit konzervatív kormányfő. Nagy-Britannia első női és az utóbbi két évszázad leghosszabb ideig (1990-ig) regnáló kormányfője mára betegsége miatt visszavonult a nyilvános szerepléstől is. A thatcherista reformok teljesen átalakították az 1970-es évek végén „Európa beteg emberének” tartott szigetország gazdaságát és társadalmát. Szakítva munkáspárti elődjeinek gazdaságélénkítő, anticiklikus politikájával, a Thatcher-kormány monetarista szemléletet, a szabadpiaci mechanizmusokba nem beavatkozó politikát honosított meg. Megvonta a veszteséges állami vállalatoktól a támogatásokat, megtörte a szakszervezeteket, bezáratta a gazdaságtalanul működő bányákat, adót csökkentett, privatizált, ily módon megteremtve a részvénytulajdonosi kultúrát, aminek nyomán a londoni City a világ egyik pénzügyi központjává vált. Thatcher a Szovjetunió éles bírálatáért 1976-ban a szovjet néphadsereg lapjától, a Krasznaja Zvezdától a Vaslady elnevezést kapta. Örökösének hosszú ideig nem is a saját pártját, a konzervatívokat tartották, hanem az 1997-től tíz éven át kormányzó munkáspárti Tony Blairt.

A teljes HVG-cikket itt elolvashatja.