Kövesházi Kalmár Elza, az első jelentős magyar szobrásznők egyike 1901-ben mutatta be a Műcsarnokban Vágyakozás című álló női aktját, amivel sikerült botrányt kavarnia. Nem volt elég, hogy az akkor még kifejezetten férfiasnak tartott műfajban, a szobrászatban alkotott, sőt aktot faragott. Ráadásul a Vágyakozás csábító, feltárulkozó nőt ábrázolt, így Kövesházit a korabeli sajtóban erkölcstelennek bélyegezték. Hosszabb távon azonban jól járt a Vágyakozás körül kialakult hírveréssel: sokan a védelmére keltek, és az 1903-ban kiállított, hasonló témájú szobrát, a Leányaktot már jóval pozitívabban fogadták, a Szépművészeti Múzeum meg is vásárolta.
A márványból készült Leányakt az egyike annak a több mint 130 alkotásnak, amelyet a Magyar Nemzeti Galéria most nyílt kiállításán bemutattak. A látogatók megnézhetik a szobrot faragó Kövesházi fotóját is, mintegy bizonyítékául annak, hogy egy vékony testalkatú nő is képes a márvánnyal bánni.
A kiállításon hatvan nő művei láthatók kronologikus és egyúttal tematikus rendezésben. Ahogy a kurátorok, Kopócsy Anna és Drienyovszki Zsófia hangsúlyozták, az elmúlt években egyre jelentősebb figyelem irányul Magyarországon is a női életművekre, de ilyen impozáns, sok szempontot körbejáró válogatást még nem mutatott be hazai múzeum. A kiállított művészek között akadnak olyanok, akiknek sikerült nevet szerezniük, és többé-kevésbé megkapaszkodniuk a köztudatban. Ilyen például Anna Margit, Dénes Valéria, Ferenczy Noémi, Gedő Ilka, Gráber Margit, Korb Erzsébet, Lesznai Anna, Szántó Piroska vagy Vajda Júlia.
