Két kormányzati ciklus alatt hat minisztert fogyasztott el az egészségügyi tárca, amely kezdetben halogatta, aztán merészen meghirdette, elkezdte, majd másfél éven belül elbukta a reformokat. Volt 50 százalékos béremelés (2002), majd 26 százalékos aktívágyszám-csökkentés, öt kórházbezárás (2007).
De elmaradt a krónikus- és rehabilitációsbeteg-ellátás ugyanilyen arányú beígért bővítése, az alap- és járóbeteg-ellátás, valamint az egynapos sebészet megerősítése. Két ciklusra két egészségügyi tárgyú népszavazás is jutott. A „maradjanak állami vagy önkormányzati tulajdonban az egészségügyi közszolgáltató intézmények” ügyében 2004 decemberében érvénytelen lett a voksolás. A „ne legyen 300 forintos vizitdíj és kórházi napidíj” témájú ellenzéki kezdeményezés viszont elsöprő többséget kapott 2008 márciusában, és végképp megállította az ágazat reformját. Lekerült a napirendről a több-biztosítós modell, emiatt végül a kormánykoalíció is szakadt. Bár a ciklus elején elmaradt a magántőke-bevonás feltételeit rendező kórháztörvény kodifikálása, a befektetők a kormányzat hallgatólagos támogatását bírták. Az MSZP azonban a magántőke bevonását kísérő sorozatos politikai botrányokat követően mindinkább kihátrált mögülük. 2009 végén pedig egy törvényben a kormány visszaállította a 2003 előtti kiinduló állapotot – kifejezetten befektetőellenes vagyoni biztosítékok előírásával és az önkormányzatok beleszólási lehetőségeinek növelésével. A Molnár Lajos SZDSZ-es miniszter nevéhez fűződő patikaliberalizáció és a biztosítottak jogainak védelmére létrehozott Egészségbiztosítási Felügyelet azonban megmaradt. Az utóbbi néhány évben szokhattak hozzá a betegek ahhoz, hogy várólistára kell feliratkozniuk a nem sürgős beavatkozások elvégzéséhez. A vizitdíj elutasítása ellenére tovább nőtt és elérte a 30 százalékot a magánkiadások részaránya a teljes egészségügyi költségen belül – ez magasabb az uniós átlagnál. A szocialista vezetésű két kormányzati ciklus első öt évében reálértékben nőtt az egészségügyre fordított összeg, majd 2007-től csökkent. A kiadásnál drámaibban esett a bevétel: míg 2005-ben 66 milliárd költségvetési forinttal kellett kipótolni a társadalombiztosítási kasszát, az idén a csökkenő járulékbefizetés miatt ennek tízszeresével.+
