Orbántól Seresig - Portré az országoslista-vezetőktől

Orbán Viktor

A poklot és a mennyet is megjárta a legutóbbi választás óta Orbán Viktor, a Fidesz 47 éves örökös listavezetője, aki – szoros versenyben elvesztett két választással a háta mögött – immár megkérdőjelezhetetlen kormányfőesélyes. A húsz éve liberálisként indult Fidesz-elnök a kilencvenes évek közepén éles fordulattal magát és a pártját is a konzervatív oldalra pozicionálta át. Stratégiája az ezredfordulót követően már a teljes jobboldalt lefedő pártszövetség létrehozására irányult. A kereszténydemokraták sikeres becsatornázása és egyes kisgazdák beszipkázása után az MDF asszimilálásában már csak részeredményeket tudott elérni, a radikális jobb megnyerése érdekében alkalmazott kettős beszéde pedig visszafelé sült el. A 2006-ban nem kis részben emiatt is elszenvedett választási vereség nyomán még az Orbán-kultuszt addig ápoló-kiszolgáló párttársai közül is többen elfordultak tőle. Ő azonban a sokk ellenére kitartott, és a visszavonulás helyett szívós munkával újjászervezte mára jó hárommilliósra duzzadt táborát.

Reaktiválódásában az is a kezére játszott, hogy „emlékét” az Orbán-mumus ébrentartásában érdekelt riválisa, Gyurcsány Ferenc sem hagyta feledésbe merülni. Így az őszödi beszéd napvilágra kerülése nyomán támadt hatalmi krízishelyzetet – ha nem is azonnal – Orbán a maga javára tudta fordítani. Ehhez a Kossuth téri vekkerórás Fidesz-tüntetések kijózanító hatása is kellett. Miután Orbán 72 órás ultimátumot adott a kormány távozására, de nem történt semmi, illetve parlamenti kordonbontásának sem volt egyértelmű a megítélése, kifarolt a radikalizmus zsákutcájából. A szélsőjobbot ma már ugyanolyan ellenfelének nevezi, mint a balt. A szocialisták elleni stratégiáját a Gyurcsány-ellenes retorika határozta meg, abból kiindulva, hogy a kormányfő megbuktatása az MSZP-t is magával rántja. Frakciójával – a parlamentáris demokrácia történetében példátlan módon – három éven át kivonulásokkal obstruáltatta a szocialista miniszterelnök felszólalásait.

Szoboszlay Péter

Bár a Fidesz-vezér a kormány távozásának közeli vizionálásával többször áltatta magát és híveit – azonnali kormányelzavaró hatást tulajdonított például az önkormányzati választásoknak, majd a vizit- és tandíjas népszavazásnak, végül az ellenzék által fölényesen megnyert EP-választásnak is –, ebbéli jóslataival rendre kudarcot vallott. A sérelmi politikát és a válságtudat mélyítését kombináló retorikájával viszont a ciklus közepére elérte, amit korábban soha: a konzervatív szavazótáboron túli választók tömegeit is meg tudta szólítani. A 2008-as népszavazáson közel 3,4 millióan voksoltak a Fidesz-elnök útmutatása szerint. Orbán ezzel újabb megerősítést kapott, hogy a csupán elkötelezett támogatóit mozgósító ideológiai témák mellett és helyett az emberek pénztárcájába vágó ügyekre kell koncentrálnia. Az utóbbi években az áremelések, adók témája, a munkahelyek és a munkából szerzett jövedelmek védelme, illetve a közpénzekkel kapcsolatos korrupciók feltárása került politikája középpontjába.

A korábban számos innovatív megoldással (polgári körök, nemzeti konzultáció, évértékelők) a baloldalt is folyamatosan lépéskényszerbe hozó Orbán az utóbbi időben e területen kevés aktivitást mutatott. Bár négy éve még úgy nyilatkozott, hogy „az internet nem az én világom”, s beszédeit ma is kézzel írja, feltehetően tanácsadói javaslatára az utóbbi időben már  a Facebook közösségi oldalon is megjelenik.

A sérelmeit köztudomásúan nem felejtő Orbánnak kormányfőként lesz törlesztenivalója az utóbbi nyolc ellenzéki évért. A kormányzó párt embereinek törvényes elszámoltatását ígéri – a törvényesség látszatára bizonyára ügyelni is fog. Nem számíthatnak sok jóra azok a párttársai sem, akik a nehéz időkben nem álltak ki teljes szívvel mellette. Az országos politikai ügyekben pedig alighanem ugyanolyan nagy formátumú politikusként igyekszik majd feltüntetni magát, mint első miniszterelnöksége idején, amikor nemcsak a jelképes üzenetekkel (országzászlók, „koronaúsztatás”), de például a kormányüléseken bevezetett magázódással is igyekezett saját és hivatala tekintélyét demonstrálni. A korábban erős apaképekből (Antall József, Helmut Kohl) táplálkozó Orbán egyre inkább igyekszik megfelelni annak a szerepnek, hogy immáron ő váljon az újabb politikusgenerációk példaképévé, pláne ha több cikluson keresztül tölthet be fontos hivatalt, beleértve idővel akár az államfői tisztséget is.

Mesterházy Attila

A kampányfilmjeiben amolyan félszeg James Bond módjára bemutatkozó Mesterházy Attilának egy nyolc éve kormányzó párt miniszterelnök-jelöltjétől meglehetősen szokatlan ismertségi deficitet kellett leküzdenie – tavaly decemberi kiszemelésekor a megkérdezettek csaknem fele még a nevét sem hallotta. Kérdéses viszont, hogy a relatív ismeretlenség segít-e annak az üzenetnek a közvetítésében, hogy neki nincs köze az MSZMP-hez vagy a KISZ-hez, sem az utóbbi nyolc év kormányzati bukdácsolásaihoz. A bukás eddig valóban távol állt a veszprémi orvoscsaládban egykeként nevelkedett, iskoláiban eminens mintagyerek, a Budapesti Corvinus Egyetemen szerzett diplomáját summa cum laude minősítésű doktori szigorlattal megkoronázó politikustól. Az angolul és spanyolul is jól beszélő, most 36 éves Mesterházy 1997-ben került Horn Gyula miniszterelnöki kabinetirodájába. Elmondása szerint ha akkor marasztalják, szívesen építette volna tovább közigazgatási karrierjét Orbán Viktor hatalomra kerülése után is, ahogy felesége a kormányváltás dacára a Határon Túli Magyarok Hivatalának munkatársa maradt. Ehelyett a Fiatal Baloldallal vigasztalódott, ahol 1999-ben egyik alapítója lett a Harmadik Hullám platformnak.

Szoboszlay Péter

A 27. születésnapját – 2001. január 30-án – azzal ünnepelte, hogy platformja kíséretében belépett az MSZP-be. A 2002-es választások előtt Medgyessy Péter kampánycsapatában, a tízek társaságában vállalt szerepet, a parlamentbe viszont az országos lista 84. helyéről nem került be, csak két évvel később, amikor az EP-választások után Brüsszelbe távozó Kósáné Kovács Magda mandátumát vehette át. Medgyessy 2004-ben a honvédelmi tárca politikai államtitkári székét szánta neki, de közbejött a kormányfőcsere, így be kellett érnie ugyanezzel a pozícióval az Ifjúsági és Sportminisztériumban. Pechére, emiatt ugyanis a Zuschlag-per idején sokat kell magyarázkodnia, még ha azt állítja is, hogy semmi köze nem volt a lenyúlt pályázati pénzek folyósításához.

A második baloldali kormányzati ciklusban Mesterházy meglehetősen észrevétlenül végezte frakcióvezető-helyettesi munkáját, amit sokan szürkeségnek, mások kitűnő alkalmazkodó- és kompromisszumkészségnek neveznek. Az MSZP frontvonalába Gyurcsány Ferenc tavaly márciusi lemondása után került be, a pártelnökké választott Lendvai Ildikótól átvette a frakció vezetését, ahol méltatói szerint heroikus munkát végzett, hogy megteremtse a többséget a kisebbségi kormány támogatásához. Miniszterelnök-jelöltté választását is simulékony természetének köszönheti, ő szerezte a legkevesebb ellenséget a pártban. A karakteresség hiánya viszont hátrány a hívek megszólításában, Mesterházy kampányteljesítménye meg sem közelíti a hiperaktív Gyurcsány négy évvel ezelőtti lendületét. A politikus láthatóan nehezen birkózik meg azzal a feladattal, hogy egyszerre mozgósítson és azt is megjelenítse, milyen lesz ellenzékben az MSZP. A demokrácia és a vívmányok védelmére kihegyezett üzeneteivel Mesterházy inkább az utóbbi figurát hozza. Ugyanakkor talán első a szocialista politikusok közül, aki arra is biztatja a választóit, hogy ne a Fidesz ellenében szavazzanak az MSZP-re, hanem igazi baloldali programja miatt.

Vona Gábor

Ha Vona Gábor termékmenedzser csak feleakkora eredményességgel házalt biztonságtechnikai portékákkal, mint Vona Gábor pártelnök a Jobbik Magyarországért Mozgalommal, a Multi Alarm Zrt. tulajdonosai nyugodtan ihattak előre az osztalék terhére. A 32 éves szélsőjobboldali pártvezér Zázrivecz Gábor néven látta meg a napvilágot Gyöngyösön, és egyetemista korában vette fel anyai nagyapja családnevét. Aktívan politizált akkor is: az ELTE történészhallgatójaként részt vett a diákönkormányzat elnökségében, és vezette a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége egyetemi alapszervezetét. Akkoriban még a Fideszben látta a szebb jövőt, Orbán Viktor meg is hívta saját sejtjébe, a Szövetség a Nemzetért Polgári Körbe. A radikális jobboldali bölcsészhallgatók csoportosulásaként 1999-ben indult Jobbiknak kezdettől tagja, előrelépését jó fideszes kapcsolatainak köszönheti. A pártvezetés nyitni kívánt a „nagy testvér” irányába, így jutott eszükbe Vona, bár ő az idő tájt „szinte egyáltalán nem vett részt a Jobbik munkájában, mert éppen a magánügyeinek élt” – mondta róla Nagy Ervin akkori elnök. Vona előbb alelnök, majd 2006 őszén – a MIÉP–Jobbik parlamenti választási kudarca után – elnök lett.

Szoboszlay Péter

Gyakran használja az Orbántól ellesett módszereket, különös tekintettel a hatalomtechnikára. Erős kézzel nyomta le belső ellenzékét, például a számára stratégiai fontosságú Heves megyében (Gyöngyösön indul egyéni mandátumért), és a választási kampány idejére csendet parancsolt az egykor általa is életre hívott Magyar Gárdának. Orbáni elemeket mutat Vona kettős beszéde is: az utcai rajongóknak szánt radikalizmusa, illetve a hivatalos megfogalmazások sarkos, de jóval szalonképesebb hangvétele. Népszónokként kolompározik, telavivozik, salamonozik. Ehhez képest a Jobbik Vona által szignált, Radikális változás című programja mindössze annyit ír például a földkérdésről, hogy a párt „kezdeményezi majd a földtörvény olyan irányú módosítását, amely megakadályozza a külföldiek földtulajdonszerzését a moratórium lejárta után is”.

Vona Orbán árnyékából lett egyre izmosabb vetélytárs, míg csapata részint Csurka István MIÉP-én alapul. Az ő vezényletével váltak le a MIÉP-ről, viszonyuk mára nyílt ellenségeskedéssé fajult. Ő az, aki most távolodik a Fidesztől is. Miután leszámolt az agg Csurkával, párbajra hívta a középkorú Orbánt, miközben magához édesgeti annak radikális rajongóit. Nagy kérdés, hogy parlamenti erőként a Jobbik akar-e és képes-e ellenállni a most őt támogató kurucinfós újnyilasok követeléseinek. Hisz, ahogy Orbán az övét, Vona Budaházy és Toroczkai hideg leheletét érezheti a saját tarkóján.

Schiffer András

A 39 évével a politikusi középgenerációhoz tartozó Schiffer András kezdőnek számít a pártok listavezetőinek mezőnyében. Igaz, neves szociáldemokrata család sarjaként (dédapja, Szakasits Árpád köztársasági elnök, nagyapja, Schiffer Pál ismert pártvezető volt, nagybátyja, Schiffer János jelenleg MSZP-s képviselő) tizenévesen maga is balról indított politikusi karriert az Ifjú Szocialisták ügyvivőjeként. Két év után, 1992-ben azonban megvált az az idő tájt éppen Nyakó István jelenlegi MSZP-szóvivő által elnökölt alakulattól. Ezt követően, egészen az akkor még mozgalom LMP 2008. októberi színre lépéséig, az időközben jogi diplomát szerző, majd ügyvédi irodát nyitó ifjú Schiffer a pártpolitizálástól magukat és aktivistáikat távol tartó civil szervezetek munkatársa. Nevét részben ezek – a jogvédő Társaság a Szabadságjogokért (TASZ), a melegeket, bántalmazott nőket segítő Habeas Corpus Munkacsoport, a környezetvédő Védegylet – számos kiállása, részben közírói munkássága tette ismertté (a HVG-ben például 15 írása jelent meg eddig). Közben ügyvédként is akciózott. A TASZ megbízottjaként például Orbán Viktort védte abban a perben, amelyben a rendészeti minisztérium bocsánatkérést követelt az ellenzéki pártvezértől, aki korábban azt mondta, hogy a rendőrség politikai megrendelésre hajtott végre brutális akciókat 2006. október 23-án. Schiffer megnyerte a pert. Utóbb sokan a szemére vetették, hogy a Zöld Pardont is védte – méghozzá sikerrel – a bíróságon cigány fiatalokkal szemben, akik azt állították, hogy rasszista indítékból nem engedték be őket a budai szórakozóhelyre.

Szoboszlay Péter

Schiffer irányította a Védegylet Sólyom László elnökké választását szorgalmazó kampányát. „Sólyom elnöki tevékenykedésével maximálisan beteljesítette azokat az elvárásokat, amelyekért a Védegylet körüli kampánycsapat az ő jelölése mellett tört lándzsát” – nyilatkozta egy évvel ezelőtt. Szerinte egyébként a köztársasági elnök megválasztásának jogát „vissza kellene adni a népnek”.

Saját politikai párt – sőt az SZDSZ szavazóbázisára aspiráló párt – alapításának gondolata akkor merülhetett föl Schifferben, amikor 2007 januárjában nagy visszhangot kiváltó cikkben szedte ízekre az elveivel szakító liberális párt politikáját, és az elemzést azzal zárta, hogy „a »szabadság és szolidaritás« hívei nem szavazhatnak többé Kuncze, Demszky, Pető, Magyar és Kóka pártjára”. 2008 nyarán aztán Schiffer az Élőláncot létrehozó Lányi Andrásnál jóval hatékonyabban rajzott ki néhány társával – például az országos listán most őt követő Jávor Benedekkel – a Védegyletből, és alapította meg az LMP-t, amelynek formális stallum nélkül is első számú vezetője, a leginkább mozgósító erejű szónoka.

Bokros Lajos

Bokros az ész kultuszával operál – ez szerzi számára a fanatikus híveket és a gyűlölködő ellenségeket is. Nem erős, hanem okos államra van szükség – hirdeti. Az erő kultuszára alapozó Orbán Viktorhoz hasonlóan kitartó versenyző, közéleti jelenléte a rendszerváltás óta lényegében ugyancsak megszakítás nélküli. A fiatalkori edzőterep nála azonban nem a focipálya, hanem az intellektuális versengés volt: zsinórban megnyert tanulmányi versenyek, ösztöndíjak alapozták meg az egyeseket lefegyverző, csodálatra késztető, másokat irritáló, olykor megfélemlítő szellemi magabiztosságát.

„Minket annak idején arra képeztek a közgázon, hogy vezessük, jobbítsuk az országot” – fogalmazta meg a Bokrost is hajtó erős motivációt egyik egyetemi évfolyamtársa. Az MDF mostani miniszterelnök-jelöltje valóban partra vetett halként élte meg az irányító poszt időnkénti hiányát. Az MSZP színeiben 1990-ben nyert országgyűlési képviselőségét két hónap után megszakította a tőzsdeelnöki pozícióért, az 1995–1996-os pénzügyminiszterségét követő világbankos szakmai karriert a Közép-európai Egyetem vezérigazgatói tisztségéért hagyta ott 2005-ben. A tavaly szerzett európai parlamenti képviselőségbe is csak belekóstolt, mielőtt elfogadta az MDF kormányfőjelölti felkérését. Az elvei helyességében való sziklaszilárd, percnyi kétely és megingás nélküli meggyőződés vezérli. Az önmaga által „makacs következetességnek” nevezett tulajdonságait sokan dogmatikusságnak, a parttalan vitáktól viszolygó vezetési stílusát kompromisszumképtelenségnek bélyegzik. Ő maga azonban mintha fürdene a népszerűtlenségben.

Szoboszlay Péter

A populizmussal vívott hosszú csatájában Bokros a jobboldaltól kapta a legnagyobb pofonokat – a nevével fémjelzett 1995-ös válságkezelő intézkedéscsomagot a Fidesz mellett az MDF sem szavazta meg –, de a másik táborral sem volt felhőtlen a kapcsolata. A rendszerváltás előtt MSZMP-tagként Rikárdó Dávid álnéven szabadelvű szamizdatba írt reformtárgyú cikkeket. „Én akkor lépek be az MSZP-be, amikor sokan éppen kifelé tartanak” – indokolta egy 1996-os interjúban, miért tartotta erkölcsi kötelességének ötéves kihagyás után visszalépni a pártba, noha az akkori balliberális koalíció kihátrált a reformjai mögül, és emiatt lemondásra kényszerült. Vérig sértődött viszont, amikor 2009 tavaszán ugyanez a koalíció nem őt kérte fel kormányfőnek.

Az időközben konzervatív-liberális irányt vett MDF-fel kötött váratlan szövetsége, gazdaságpolitikai álláspontjának be nem ismert elmozdulásai, s egyszerűen az idők változása is hozzájárulhatott, hogy az utóbbi hónapokban több, vele egyívású, neves liberális közgazdász és véleményformáló is erős kételyeket fogalmazott meg Bokrosnak az MDF-programban megtestesült nézeteivel kapcsolatban. Többen érzik úgy, hogy a versenyt a gazdasági és társadalmi berendezkedés minden szegmensében megkérdőjelezhetetlen vezérelvvé emelő közgazdászguru korábbi érzékenysége elhalványult az esendők, a kevésbé tehetségesek, a rossz érdekérvényesítők vagy egyszerűen csak kooperatívabb természetűek iránt.

Seres Mária

„Nem vonz a politikusi lét” – mondta tavaly márciusban a HVG-nek az országgyűlési képviselők számla nélküli költségtérítése elleni referendum 44 éves kezdeményezője. Egy évvel a választások előtt még azt is elképzelhetetlennek tartotta, hogy valaha pártot alapítson, politikai nézeteiről ma is kevés tudható. Az, hogy az eleinte csak Seres szűkebb pátriájában, Nyíregyházán tevékenykedő Civil Mozgalom végül országos listát tudott állítani, furcsa módon a listavezető önismeretének hiányát is illusztrálja, hiszen a négygyermekes családanya korábban épp a kitartás, a harciasság hiányát tartotta legfőbb gyengeségének.

Szoboszlay Péter

A Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán végzett, de hivatását igazán gyakorolni soha nem tudó mérnök a gyermekei környezetében szocializálódott a politikai pályára. Aktivitását korábban a szülői munkaközösségben élte ki. Pár éve sikeres aláírás-gyűjtési akciót szervezett az önkormányzati iskola udvarának piacosítása ellen. Onnan már csak egy ugrás volt a politika, igaz, a 2004-es európai parlamenti választások idején még csak szimbolikus szerepet vállalt. Magyarország 24 képviselőt delegálhatott Brüsszelbe, ő pedig csak a 26. helyen szerepelt a Zöld Párt és a Vidék Párt közös listáján – amelyet végül nem is vettek nyilvántartásba. Ez megerősítette abban, hogy küzdenie kell a „pártok mutyijával”; innen eredeztethető a képviselői kiváltságok elleni népszavazás ötlete. Az aláírások összejöttek, referendum mégsem lett belőle, mert a parlament időközben megváltoztatta a támadott szabályokat. A félsikerből is bátorítást merített, bár a tavalyi EP-választásról lemaradt, mert 2009-ben alapított pártja nem tudott időben összegyűjteni 20 ezer aláírást.

További információk a választáson induló politikusokról a hvg.hu most indult Politikusfigyelőjében.