Nicolae Ceausescu édesipari vállalkozó specialitása a fehér cukormázzal leöntött tortácska. Az édesség darabja 700 forintnak megfelelő lejbe kerül. A kisiparos névrokona a húsz éve kivégzett diktátornak, és azt mondja, a név eddig csak hasznot hozott. Most azonban egyik napról a másikra lehet, hogy becsukhatja a vállalkozását, mert Valentin Ceausescu, az egykori pártfőtitkár fia – Nicu és Zoe halála után már csak ő van életben a három testvér közül – érvényt akar szerezni annak, hogy két éve levédette a Ceausescu márkanevet. „A szigorúan történelmi tanulmányokat kivéve mindenki köteles engedélyt kérni Elena és Nicolae Ceausescu leszármazottaitól, ha könyvben, filmben, színdarabban vagy bármilyen tevékenységben használni akarja a nevet” – közölte Valentin ügyvédje, Haralambie Voicilas, miután beperelték a bukaresti Odeon Színházat a Ceausescu utolsó órái című darabért.
A román–német–svájci koprodukcióban készült darabot, amely történelmi tények, vallomások, eredeti kép- és hanganyagok, dokumentumok alapján dolgozta fel a Ceausescu házaspár végnapjait és perét, december elején mutatták be a román fővárosban, majd egy héttel később Berlinben, januárban Bernben és Zürichben, február elején pedig Luzernben. A szerzők olyan emberekkel, köztük katonákkal is beszéltek, akik a házaspár mellett voltak az utolsó napokban vagy a kivégzésükkor. Az ennek alapján írt hat monológ vezeti be a kirakatper újrajátszását.
A HVG által megkérdezett jogászok szerint Valentinnak esélye sincs megnyerni a pert, netalán kártérítést kapni vagy letiltani a további előadásokat, elvégre a darabban Ceausescu történelmi személyként szerepel, nem pedig kereskedelmi márkanévként. Hasonlóan nyilatkozott az Adevarul című napilapnak a német dramaturg, Jens Dietrich is. Ő egyezkedni sem akar, remélve, hogy Romániában tiszteletben tartják a művészet szabadságát. Szerinte a történelem megismeréséhez fűződő közérdeket nem gátolhatja magánérdek, és egyébként is, sem Hitler, sem Goebbels, sem Mussolini utódai nem védették le a neveket.
Valójában persze senki sem hiszi, hogy az 1970 óta a bukaresti Atomfizikai Intézetben dolgozó, második házasságában élő, kétgyermekes, 62 éves Valentin Ceausescu és sógora, Mircea Oprean – a 2006-ban elhunyt Zoe Ceausescu férje – ne tudta volna, hogy a találmányi és védjegyhivatalnál körülbelül 600 ezer forintnak megfelelő lejbe kerülő védelem csak 45-féle termékre és szolgáltatásra vonatkozik, például kozmetikumokra, italokra, élelmiszerekre, karácsonyfadíszekre, üzemanyagokra, sportrendezvényekre vagy akár orvosi szolgáltatásokra. A médianyilvánosságot általában kerülő két férfi nyilatkozataiból úgy tűnik, a látványos és külföldieket is érintő fenyegetőzéssel inkább csak a kereskedelmi visszaélésekre akarták felhívni az érintettek figyelmét.
Tény, hogy az utóbbi húsz évben számtalan cég kihasználta a nosztalgiát, amely leginkább az idős, a kommunista éra alatt anyagi biztonságban élt pártaktivistákban él. Így kerülhetett a polcokra Ceausescuval márkázott vodka és csokoládé. Más kérdés, hogy néhány éve tévés óvszerreklám is készült azzal a szöveggel, „Mi lett volna az országgal, ha Ceausescu apja óvszert használ?” Igaz, a cég Hitler és Sztálin nevét is felhasználta. Újabban pedig egymás után nyílnak a Ceausescut idéző nosztalgiakocsmák is. Oprean szerint mindez megcsúfolja apósa emlékét, sőt megrövidíthette a Ceausescu lány, az italt egyébként meg nem vető Zoe életét is.
IRHÁZI JÁNOS / ARAD
