Radikális és azonnali földbirtok-politikai változást ígért egyik múlt heti vidéki fórumán Ángyán József. A Fidesz parlamenti frakciójába a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége kvótájával bekerült – és az idei választásokon ismét mandátumra esélyes – országgyűlési képviselő a földszerzés feltételeként a helyben lakást említette. Ennél tovább a Fidesz múlt héten kiadott választási programja sem ment, amely a termőföldet csupán mint kiaknázandó erőforrást hozta szóba. Ehhez persze a fideszes politikusok – és nem csak az agrárosok – alapvetésnek tekintik, hogy a külföldi állampolgárokat és a jogi személyeket a földszerzésből kizáró moratóriumot annak 2011. májusi lejárta előtt újabb három évvel meg kell hosszabbítani, ezt azonban a kormányzásra készülő ellenzéki párt nem adta írásba. Nem úgy, mint a hasonló állásponton lévő MSZP, amely programjában nemes egyszerűséggel múlt időben szól arról, hogy kezdeményezte a moratórium meghosszabbítását, holott ezt a Bajnai-kormány végül nem tette meg. A feladat az utódjára hárul, és amennyiben az új kormányt a Fidesz adja, a prolongálási procedúrát minden bizonnyal el fogja indítani Brüsszelben. (Lásd erről Raskó György agrárközgazdász véleményét a 87. oldalon.)
Kérdés, milyen lesz a földpiaci szabályozás a következő időszakban, s ennek részeként miképp próbálja a kormányzat távol tartani a földtől a neki nem tetsző vásárlókat: a külföldieket, a jogi személyeket és a spekulánsokat. Erről korábban az szivárgott ki a fideszes agrárműhelyből, hogy a dán, illetve francia szabályozás egyes elemeit vennék át, azaz végzettséghez, nyelvtudáshoz kötnék a termőföldvásárlást. Adu ásznak az a szintén csak megszellőztetett, ám programba fel nem vett elképzelés bizonyulhat, amelyik félmillió hektár állami föld azonnali eladását helyezte kilátásba, mondván, így lehet „a magyar földet megvédeni a külföldiektől”. A vevők a családi gazdaságok lennének, amelyek előrelépnének az elővásárlásra jogosultak rangsorában is. Ha ellenzékben képviselt elveit nem adja fel a párt, 20 hektárnál nagyobb egységeket nem hirdetnek meg eladásra.
Az állami földek értékesítésével az Orbán-kormány 2002-ben már megpróbálkozott – csakhogy túl későn. Csupán választási veresége után jutott erre a hirtelen elhatározásra, így a végrehajtásra már nem maradt ideje, s az új kabinet leállította az akciót. Mint ahogyan az MSZP most is tiltakozik az „új földosztás” ellen, arra hivatkozva, hogy az a kárpótláséhoz mérhető károkat okozna a mezőgazdaságban. A szocialisták – bár programjukban ezt nem mondják ki – földtulajdonhoz juttatnák az állattenyésztő gazdaságokat, legalábbis erősítenék pozícióikat a földbérleti piacon, elővásárlási jogot pedig a jelenlegi földhasználóknak adnának. Ezzel szemben a Fidesz nem állattartó-növénytermesztő alapon különböztetné meg a bérlőket, hanem például azoknak a fiatal gazdáknak nyújtana kedvezményeket, akik három-négy gyermeket vállalnak.
Heves vitákat válthat ki, ha kormányra kerülve a Fidesz valóban bevezeti a sávos földalapú támogatást, vagyis azt, hogy a birtokméret növekedésével csökken az egy hektárra jutó dotáció. Utóbbi némiképp paradox elgondolás, hiszen a Fidesz az Európai Parlamentben a néppárti frakció tagja, amely a sávos támogatás ellen van – azt az uniós törvényhozásban éppen a szocialisták támogatják, akik Magyarországon ódzkodnának a bevezetésétől. Persze kérdés, hogy a Fidesz keresztül tudja-e vinni ezt az elképzelést a párthoz kötődő és döntéshozóira erős befolyást gyakorló nagybirtokosokkal szemben.
Lekerült a napirendről a támogatások kifizetési rendszeréről folyó vita, amely ebben a ciklusban a leghevesebb szóváltásokat hozta a Fidesz és az MSZP között. Előbbi nyilván evidenciának tekinti, hogy fennmarad az egyszerűsített területalapú támogatási rendszer (SAPS), míg a szocialisták megemlítik ugyan a programjukban az SPS-nek nevezett, Brüsszel által szorgalmazott egységes gazdaságtámogatási rendszert, de valószínűleg belátták, hogy kár erőltetni. Az elmúlt két évben nem sikerült bevezetniük, 2013 után pedig úgyis a megreformált közösségi agrárpolitikához kell majd alkalmazkodni.
Feltűnően elhallgattak a fideszes agráriusok az uniós területalapú támogatást nemzeti forrásból kiegészítő úgynevezett top up keret feltöltésével kapcsolatban is. Ezt a támogatási jogcímet a szocialista kormányzat az elmúlt években jelentősen megkurtította. Font Sándor, az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságának fideszes elnöke – előbb három képviselőtársával, majd egyedül – a tavalyi költségvetésben több mint 24 milliárd, az ideiben pedig 33 milliárd forinttal növelte volna meg a top upot. Font máshová is találni vélt pluszforrásokat: az állattenyésztési feladatokra és az osztatlan közös földtulajdon kimérésére is milliárdokat csoportosított volna át a büdzsében, persze hiába.
A csendes kampány fő oka az lehet, hogy a legfontosabb agrárkérdések nem Budapesten, hanem Brüsszelben dőlnek el. Az agrártémák háttérbe szorulásában az is szerepet játszhat, hogy az Új Magyarország vidékfejlesztési program 2007 és 2013 között előirányzott 1400 milliárd forintos pályázati forrásából ezermilliárdot már lekötöttek. Végül az is lohaszthatja a vitakedvet, hogy az élelmiszer-kiskereskedelmi láncok megregulázásában, a genetikailag módosított szervezeteket tartalmazó növények termesztési tilalmának fenntartásában vagy a nemzeti agrárkár-enyhítési rendszer ügyében közösen lépett fel a két párt. Szokatlanul nagy volt az egység például a pálinkáról szóló törvény meghozatalában is.
Hasonló összeborulásokra a következő négy évben is lehet számítani. Erre alkalmas ügy például a kistermelők helyi értékesítésének megkönnyítése, ami mindkét párt programjában szerepel, sőt a most regnáló kormány már jogszabálytervezetet is készített róla. Hasonlóan közös téma a magyar élelmiszergyártók pozíciójának erősítése a multinacionális kiskereskedelmi láncokkal szemben, hiszen egyik politikai erő sem akar lemondani arról, hogy a hazai termelők megmentőjének szerepében tetszelegjen.
KELEMEN ZOLTÁN
