Ki vállalná a perindítás nyűgeit egy pénzügyi szolgáltató ellen azért, mert az szerinte 2500 forint kárt okozott neki? Csak a saját nevében valószínűleg senki, de Máté Igor ügyvéd, mint a HVG-nek elmondta, amerikai kollégái gyakorlatához hasonlóan szívesen indítana ilyen pereket ezrek vagy akár tízezrek nevében. „Mennyivel lassúbb, költségesebb tízezer, azonos jogalapból származó ügy elintézése, mint egyetlen tízezres peré” – érvel az USA-ban meglehetősen elterjedt csoportos keresetindítás, angol nevén class action meghonosítása mellett. Az említett konkrét példa a Ppo néven ismertté vált internetes vállalkozásra utal, amelynek ügyfelei azt hitték, e cég honlapján járulékos költségek nélkül vásárolhatnak elektronikus autópálya-matricát, később azonban meglepetéssel látták, hogy a szolgáltató bizonyos összeget, jellemzően 2500 forintot leemelt a bankszámlájukról.
Rengeteg hasonló lehetőség adódna. Az ügyvéd a gázpedál ellenőrzésére mostanában tömegesen visszahívott Toyoták példáját említette, ahol az amerikai vásárlók már elkezdtek szerveződni a kényelmetlenség és időveszteség miatti perek indítására, de akár korábbi munkahelyével, a gyorskölcsönt nyújtó Providenttel szemben sem tartaná elképzelhetetlennek kártérítési perek indítását. A múltbéli példákat hosszan lehetne sorolni a Postabank részvényeseitől kezdve a különböző bebukott ingatlanszövetkezetek tagjain át a Capital Partners lóvá tett befektetőiig (HVG, 2010. március 6.).
Erre az igényre próbált reagálni a szabaddemokrata Magyar Bálint és a szocialista Csiha Judit, akik egyéni képviselői indítványt nyújtottak be a polgári perrendtartás módosítására, pontosabban kiegészítésére a csoportos keresetindításról szóló fejezettel. Ennek nagyon leegyszerűsítve az a lényege, hogy az azonos vagy nagyon hasonló tényállás alapján igényt érvényesítők együtt léphessenek fel felperesként. Sőt hozzájuk utóbb – a jogerős bírósági ítéletet követő két éven belül – mások is csatlakozhassanak, ha igazolják, hogy ugyanannak a helyzetnek károsultjai. Azt a bíróság döntötte volna el a leköszönő parlament utolsó ülésnapján elfogadott szöveg szerint, hogy a közös érdek indokolja-e a csoportos keresetindítás elfogadását: ha igen, a pereskedés költségei a résztvevők közt arányosan megoszlanak, vagyis minél több az igényérvényesítő, annál olcsóbb az igazságkeresés.
Sólyom László azonban vétózott, március 10-én visszaküldte a törvényt a parlamentnek, gyakorlatilag a választások utáni új győztesekre bízva a döntést. Erre kérték az államfőt ügyvédi érdekképviseletek, s elszántan lobbizott az új jogintézmény ellen a Magyar Bankszövetség és a Magyar Biztosítók Szövetsége is.
„Gondoljunk olyan esetekre, amikor a felperesi csoport tagjainak száma akár százezres nagyságrendű is lehet, például egy nagyobb lakossági bank vagy mobilszolgáltató alperes ügyfelei esetében” – olvasható az államfői indoklásban. Egyik aggálya az, hogy a megtámadott félnek, jellemzően szolgáltatónak, gyártónak mindössze 15 napja lenne reagálni a keresetlevélre, ennyi idő alatt azonban még megbecsülni sem tudnák a lehetséges felperesek számát. Szerinte ez „aránytalanul hátrányos pozíciót eredményez az alperes számára”, s külön nehezményezte, hogy az új jogintézményt egyéni képviselői indítványok alapján, előkészítetlenül, túl rövid idő alatt vezetnék be, ami elviselhetetlen terhet jelentene a bíróságoknak. Az államfői vétó pikantériája, hogy a class action intézményéről pontosan harminc éve Környezetvédelem és polgári jog címmel egy egyetemi oktató, Sólyom László írt meglehetősen lelkesen. Mint akkor az amerikai gyakorlatról megírta, „az ellentábor apokaliptikus jóslatai az elégedetlenek és pszichopaták keresetlevelei alatt összeroppanó bíróságokról, évekre leálló beruházásokról mindenesetre nem váltak be”.
FAHIDI GERGELY
