Emlékirat-rekonstrukció

A kádári állambiztonságiak iratgyűjtő szenvedélye is hozzájárul ahhoz, hogy Németh Andornak – József Attila egykori harcos- és szerkesztőtársának – eddig csak részleteiben ismert memoárja a közeljövőben a forrásértékű emlékiratok közé kerül. A mára kissé elfeledett esszéíró-kritikusról az utóbbi három esztendőben két nagyobb tanulmány, illetve életrajzi kötet is megjelent, a Literatura című negyedévi periodika nemrég kiadott számában pedig Tverdota György irodalomtörténész közzétette a Németh-memoárnak a Rákosi-korszak irodalompolitikája szempontjából kulcsfontosságú, A Csillag története című, öt évtizede lappangó fejezetét. A memoárban rögzítetteken túl korjellemző az emlékirat kalandos históriája. A teljes mű a mindent azonnal széthányó Németh hagyatékában töredékesen őrződött meg. Az esszéista 1953-as halála után az özvegy az akkor kiadhatatlan memoár szóban forgó részét elolvasásra átadta az egyik érintettnek, Déry Tibornak, aki aztán a rá nézve nem túl hízelgő sorokat a papírjai közé süllyesztette. Amikor 1957-ben Déryt letartóztatták, a házkutatáskor a Németh-memoár – számos más irattal egybeömlesztve – az állambiztonságiak birtokába jutott. Az irodalomtörténet számára évtizedekig elérhetetlen paksaméták a rendszerváltás után – több intézményt is megjárva – a Déry-per irataival együtt kerültek a Magyar Országos Levéltárba. Ott bukkant rájuk a Déry életművét kutató Botka Ferenc irodalomtörténész, aki aztán a közlést kollegiális szívességből átengedte Németh Andor biográfusának, Tverdotának.