Újrahasznosított fából és fémből készített asztalaival, szekrényeivel, székeivel Costanza Algranti bútortervező és asztalos valóságos csodabogárnak számított, amikor tíz éve Milánóba költözött. Nő létére egyetlen segéddel saját maga készítette hulladék fából és használt fémből kis szériás, ódonnak ható, ám precízen kidolgozott bútorait, amelyek akkor igencsak furcsán festettek a csillogó-villogó, modern lakberendezési csodák mellett. Azóta már rangos magazinok is felfedezték a hulladékfa-asztalos eredeti, szépen megmunkált bútorait, amelyek számos kiállításon is láthatók. A műhelye melletti bemutatóteremben is egyre gyakrabban keresik fel szakmabeli érdeklődők, újságírók, vevők.
Míg Algranti bútortervezői és -készítői karrierje saját lakása felújításával és berendezésével kezdődött. Eredetileg teniszoktató volt, de mindig vonzották a kidobott „mesélő” tárgyak. „A tenger mellett nőttem fel Livornóban, ahol rendszeresen összeszedtem a partra vetett hulladék fát, az elrozsdásodott fémtárgyakat és más érdekes anyagokat. Eleinte csak gyönyörködtem bennük, azután belsőépítészeti megoldásoknál elkezdtem felhasználni őket lakberendezési tárgyakként. Amikor aztán felkerültem Milánóba, könnyen találtam hasonló hasznos nyersanyagokat. Aki nyitott szemmel jár, észreveszi, hogy a nagyváros is sok mindent kivet magából, akárcsak a tenger. Persze jó, ha az ember szeret csavarogni, mert a deszkalapok vagy az ereszcsatornák nem jönnek házhoz, de aki keresi, megleli őket az útszélen is” – válaszolja a HVG kérdésére, hogy hogyan lesz valakiből ökoasztalos. Algranti afféle guberálónak tartja magát, aki a mai napig maga gyűjti az anyagokat bútoraihoz. Kedvenc vadászterületei a régi gyárak, nyomdák elhagyott termei, de néha egy-egy limlomokkal megrakott teherautót is megállít. A szétszedett ládákat, ipari fát, kidobott bútorroncsot, bontott fémet, gépeket, csöveket, edényeket laboratóriumnak nevezett műhelyébe szállítja, ahol aztán gyalulja, fűrészeli, kikalapálja őket, így szinte ingyen jut alapanyaghoz.
Bontott fából készült az a háromszor két méteres dolgozó- és ebédlőasztal is, amely mellé leülünk beszélgetni. A simára gyalult hulladékfa lapot enyhén fehér színű lakkal vonták be, az asztal közepére pedig egy zöldre oxidálódott rézlapot illesztettek. A felület tökéletesen sima és kellemes tapintású. „A fa mellett az ereszcsatorna a kedvenc alapanyagom, ez a rézlap is egy kiselejtezett esőcsatornából való. Igazán különleges megoldásokat rézből lehet csinálni, de szépek lesznek a bádogdarabok is, mire egyenesre kalapálom őket” – magyarázza Costanza, aki mindjárt két ilyen, esőcsatornából kalapált bádoglappal burkolt szekrényt is mutat a bemutatótermében.
Míg Algranti a hulladék anyagok újrahasznosításával védi a környezetet, a fiatal milánói formatervező, Matteo Ragni egy olasz cég által szabadalmaztatott bioalapanyag felhasználásával teszi ugyanezt. Moscardino nevű evőeszközét a kukoricakeményítőből készült, könnyen lebomló Mater-Bi anyagból készítette el. Az egyszerre villaként és kanálként is használható, eldobható Moscardino máris világsiker, több díjat nyert, és bekerült a New York-i Modern Művészet Múzeumának dizájngyűjteményébe. Könnyen lebomlik a híres milánói séf, Carlo Cracco kis ökoszakácskönyve is. A halrecepteket tartalmazó könyvecske lapjai közé a luxuséttermének mesterkonyháján készült halfogásokból préselt ízelítőt mellékel. Aki igazán környezettudatosan akar élni Milánóban, Cracco füzetkéjét lapozgatva különleges öko hal-, polip-, szépia- és rákétkeket varázsolhat percek alatt a Costanza Algranti megálmodta konyhaasztalra, és Moscardinóval fogyaszthatja el a nem mindennapi falatokat.
CSONTOS TIBOR / MILÁNÓ
