Formálisan 44 párt jelentkezett be az április 11-ei parlamenti választásra, a többségük azonban legfeljebb pár hangzatos jelszóval rendelkezik, vagy még azzal sem. A politika egy félreeső színpadán pedig az elmúlt hetekben váratlanul felbukkant egy szokatlan módon viselkedő 45. párt is. E formáció nem regisztráltatta ugyan magát az Országos Választási Bizottságnál, a maga módján mégis részt kíván venni a javában folyó kampányban. A 2005-ben életre hívott Élőlánc Magyarországért anélkül készítette el és mutatta be 137 oldalas új programját, hogy annak megvalósítására a legcsekélyebb esélye is lenne a következő négy esztendőben. E pártok esetében merőben szokatlan önmegtartóztatás indokát az Élőlánc spiritus rectora, Lányi András egy rezignált megjegyzéssel igyekezett elütni sajtótájékoztatójukon, mondván: „az Élőlánc nevű politikai szerzetesrend pusztán gondolkodnivalót szeretne adni barátainak és ellenfeleinek”.
A gesztus kétségkívül összhangban áll az ökopárt 1968-as reminiszcenciákat ébresztő egykori jelmondatával: nem a hatalmat akarjuk megragadni, hanem az emberek képzeletét. Néhányan persze még nyilván emlékeznek arra is, hogy Lányiék 2006-ban 1 százalék fölötti eredményt akartak elérni, 2010-ben pedig az eredeti cél a parlamentbe jutás volt. Annak, hogy az események azóta más irányt vettek, látszólag nem nehéz megfejteni az okát. Az Élőlánc kétségkívül hatalmasat bukott az előző parlamenti választáson. Országos lista helyett csupán 4 egyéni képviselőjelöltet volt képes állítani, s a remélt 40-50 ezer helyett mindössze 2400 szavazatot kapott. „Egy mediatizált világban gyalogsági módszerekkel, légi támogatás nélkül indított roham nem vezethet sikerre a közöny falai ellen” – írta később a kudarc okait elemezve Egy pártmunkás naplójából című esszéjében Lányi.
A négy évvel ezelőtti gyönge eredmény azonban aligha lehet elegendő indok az idei kapitulációra. Az Élőlánc Magyarországért háttérbe húzódása nyilvánvalóan a legeslegújabb ökopárt, a Lehet Más a Politika színre lépésével is összefügg. A naiv kívülállók egy darabig ugyan azt képzelték, hogy a Védegyletből három év eltéréssel kivált két politikai alakzat előbb-utóbb egyetlen befolyásos zöld párttá áll majd össze, hisz a két csoport között annak idején állítólag csak a politikai színre lépés tempírozása tekintetében voltak viták. E várakozás hiú ábrándnak bizonyult. Ma már úgy tűnik, a Védegylet utódpártjait voltaképpen a bal-, illetve jobboldali orientáció, vagy legalábbis annak képzete állította szembe egymással. Vagyis az a fajta megosztottság, amin a zöld politika – értékrendjére tekintettel – eleve túl kíván lépni.
Az Élőlánc Magyarországért állítólagos jobboldali vonzalmait mindenesetre magában a programban nem könnyű felfedezni. A politika önkéntes szerzetesei egyebek között 250 fős országgyűlést, önálló városfejlesztési minisztériumot, reklámmentes közmédiumokat, a megyerendszer megtartását, a romatelepek többségének komfortosítását, új cigánygimnáziumok és -kollégiumok megszervezését sürgetik. A program alkotógárdája illusztris társaság: Schneller Istvántól Mellár Tamásig, Lukács Andrástól Zlinszky Jánosig.
BABUS ENDRE
