Ami a Fidesz társadalompolitikai víziója felcím alatt pertraktáltatott (HVG, 2010. március 6.), annak számos eleme sok választó tetszésével találkozhat. Még csak ígéretekről beszélhetünk, nem kész programokról – mely utóbbiakról cinikusan szokás mondani, hogy jobb nála a végrendelet, mert az néha hoz valamit a konyhára. Ha az új miniszterelnök használni akar (ami mindannyiunk érdeke), úgy nemcsak verbálisan, cselekvően is súlyának megfelelően kell kezelnie azt a tetemes, tessék-lássék sem vallásos populációt, amely a Kádár-korszakban szocializálódott, és 8 év alatt igen nagyot csalatkozott. Leginkább – idővel – a szociális érzékenység terén kell meghaladnia a levitézletteket. Alkotmányrevízió? Nem föltétlen az ördögtől való, de a Szent Korona-tan applikálása bumeránghatású lehet. Erős állam, olcsóbb közhatalom minden szinten, a rendőrség erőszakmonopóliuma? Elvileg nem kifogásolható; az igazságügy és a rendészet egybetárcásítása bornírt ötlet volt, a szétszedés indokolt. Honvédelem? Ez a „lavórország” csak saját hadseregével megvédhetetlen. Oktatási rendszerünk még a Horthy-érában is jobban funkcionált – állította nemrég egy általánosan tisztelt történész. A sport kiemelt támogatása, a napi testnevelési óra határozottan rokonszenves. Elszámoltatás? Elodázhatatlan! Reméljük, hogy minuciózusan törvényes keretek közt megy majd végbe.
SZABÓ SÁNDOR
(BUDAPEST)
