Bevételei és előfizetői lemorzsolódásával versenyt futva bocsátja el alkalmazottait, zárja be külföldi érdekeltségeit, és próbál életben maradni az America Online (AOL) internetes szolgáltató. Alig tíz év telt el azóta, hogy egy új korszak, az internetre alapozott „új” és a hagyományos „régi” gazdaság példaértékű integrációjaként értékelték, amikor az AOL felvásárolta a világ egyik legnagyobb médiabirodalmát, a Time Warnert. Az általa utóbb az évszázad legrosszabb üzletének minősített tranzakcióért a minap kért bocsánatot Gerald Levin, a Time Warner volt első embere, aki azóta visszavonult, és holisztikus gyógyítóközpontot működtet. Az internetláz tetőfokán kötött ügylet után még szárnyalt a csúcstechnológiai cégek részvényeit jegyző New York-i Nasdaq elektronikus tőzsde, ahol éppen tíz éve jártak a legmagasabban az árfolyamok. Utána azonban csaknem két és fél évig nem volt megállás a lejtőn, és a Nasdaq összesített indexe még mindig fele sincs a 2000. márciusinak.
A hatalmasra fújt internetlufi nagyot durrant, és óvatossá tette a befektetőket, akik manapság már jobban megnézik, milyen bevételei vannak a pénzüket kérő cégeknek, s mikorra terveznek nyereséget. Az 1990-es évek végén elég volt, ha egy vállalkozás a neve mögé biggyesztette a „.com” utótagot, elkészített egy hevenyészett üzleti tervet, és máris dőlt a kockázati tőke, majd a tőzsdei megjelenés után a kisbefektetők elkapkodták a részvényeket. A befolyó pénzt gyakran fényűző irodai berendezésre és extravagáns fogadásokra költötték. A csúcsot pedig az jelentette, amikor 2000 januárjában az amerikai televíziózás legköltségesebb műsorában, az amerikai futball döntőjében (Super Bowl) 17 internetes cég vásárolt a 30 másodpercenként 2 millió dolláros hirdetési lehetőségből. A
legemlékezetesebb jelenség a Pets.com arrogáns kutyát formázó kesztyűbábja volt, a cég pedig az internetláz felelőtlenségének emblémájává vált. Működésének első nyolc hónapjában 619 ezer dolláros forgalom mellett 11,8 milliót költött reklámra, a beszerzési költségeknél harmadával olcsóbban adta és ingyen házhoz szállította a háziállat-eledelt. Az üzleti modell tarthatatlan volt, tőzsdére menetele után kilenc hónappal, 2000 novemberében a Pets.com lehúzta a rolót (neve ma az egyik nagy áruházlánc, a PetSmart tulajdona). Sorban követték a süllyesztőbe társai – mint a nagyvárosokban akár egyetlen csomag rágógumit vagy egy doboz jégkrémet is házhoz szállító Kozmo.com –, amelyek befektetők és kockázati tőkések dollármilliárdjait vitték magukkal. Az 1999 második felében a tőzsdén megjelent internetes cégek 90 százalékának egyáltalán nem volt nyeresége, közel felének pedig még számottevő bevétele sem. A számítások szerint 5 ezermilliárd dollár tűnt el 2000–2002 között az amerikai csúcstechnológiai cégek értékéből.
Az internetes lázat – és a lufi kidurranását is – az utólagos értékelések túlreagálásnak minősítik, mondván, több olyan vállalkozás is megbukott, amelynek ötlete megelőzte korát, és a tőzsdei lavina magával sodorta, mielőtt bizonyítani tudta volna életképességét. A Kibu.com például még el sem tudta költeni a rendelkezésére álló tőkét, amikor felszámolták, noha – indulásként csak tizenéves lányok körében – olyan online közösséget épített, amiből az utóbbi években a Facebook nőtt hatalmasra. Túl korán próbálkozhatott az internetes fizetés egységesítésével a 2001-ben befuccsolt Flooz.com is; ami neki nem sikerült, az tulajdonosa, az eBay aukciósportál segítségével bejött a PayPalnak. A jelen internetes vállalkozásainak jól jött az az infrastruktúra is, amit az eufória idején a becslések szerint ezermilliárd dolláros beruházással kiépítettek a távközlési cégek, amelyek közül többen nem érték meg a befektetéseiknek köszönhető széles sávú hozzáférés általánossá válását.
Az 1990-es évek második felében indult internetes cégek fele tönkrement, többen azonban megerősödve kerültek ki a viharból. Az Amazon például a világ legnagyobb internetes kereskedője, éves forgalma tavaly 24 milliárd dollár, adózott nyeresége pedig 902 millió dollár volt. Részvényárfolyama, amely az internetláz idején 89 dollárig jutott, tavaly decemberben 142 dolláros csúcson volt.
Az új generáció sztárja az 1998-ban indult Google, amely keresőprogramjából valóságos birodalmat kiépítve 2009-ben 23,6 milliárd dolláros bevétel mellett 6,5 milliárdos nyereséget ért el. Papírjainak értéke a 2004-es tőzsdei bevezetés óta a négyszeresére emelkedett. A hat évvel ezelőtti sikeres debütálás a befektetők bizalmának visszanyerésével éppúgy korszakhatár volt, mint amikor a Netscape Communications 1995-ös részvénykibocsátása fölkeltette az internetes cégek iránti érdeklődést. Ma azonban sokkal nehezebb dolguk van az új ötletek gazdáinak, mint egy évtizeddel ezelőtti társaiknak. Az USA-ban 1999-ben még 50, 2000-ben pedig 100 milliárd dollár kockázati tőke áramlott ígéretes induló cégekbe, tavaly viszont már csak 18 milliárd. A tőzsde lelkesedése is csökkent, 1990-ben még 170, 2000-ben pedig 264, kockázatitőke-társaság bevonásával kopogtató cég jelentkezett elsődleges részvénykibocsátással, míg tavaly alig egy tucat. A gazdasági világválság miatt újra borússá lett hangulaton javítana – vélik –, ha sikeres részvénybevezetést hajtana végre a Facebook vagy a Twitter.
NAGY GÁBOR
