Akár tizenöt nap börtönbüntetésre vagy 5000 jüan (140 ezer forint) pénzbírságra is büntethetik a jövőben Kínában azokat, akik nem tudnak lemondani kedvenc csemegéjükről, a kutya-, illetve macskahúsról. Legalábbis akkor, ha sikerrel jár a kínai állatvédő aktivisták és jogászok kampánya, hogy a kormány törvényben rögzítse az országban gyakran terítékre kerülő macskák és kutyák védelmét.
Jóllehet a több évszázados gasztronómiai tradíciókat nemigen lehet egy tollvonással eltörölni, nyugat-európai és amerikai állatvédők szerint már az is elég lenne, ha a négylábúak nem szenvednének feleslegesen a kínai vágóhidakon. Az Amerikai Humanitárius Közösség nevű állatvédő szervezet titokban gyűjtött adatai szerint Kínában különös kegyetlenséggel végeznek évente körülbelül kétmillió kutyával és macskával. Miután néhány késszúrást ejtenek rajtuk, faágakra kötözve hagyják elvérezni őket, halálra verik, sőt sokszor élve nyúzzák meg, illetve belezik ki az állatokat. Ezt legtöbbször azzal magyarázzák, hogy a hiedelem szerint az állatok húsa annál puhább és ízletesebb, minél hosszabb a haláltusájuk.
A máshol házi kedvencként tartott négylábúakat ráadásul nem csak a húsuk miatt tizedelik. Szőrükből ruhákat és dísztárgyakat készítenek, melyeket külföldre, például Oroszországba is szállítanak. Az állatvédő törvények hiánya egyéb előnyöket is rejt a kínai gazdaság számára. A nyugati törvényi szigor miatt számos gyógyszercég, illetve kozmetikai vállalat kínai telephelyein végez máshol tiltott állatkísérleteket. Az ebeket helyi járványok kirobbanásakor is gyakran kiáltják ki bűnbakoknak. Tavaly ősszel például 22 ezer kutyát végeztek ki egy San-hszi tartománybeli településen, miután nyolc ember meghalt veszettségben. Egy heilung-csianoi városkában kitört járvány alkalmával pedig a település összes kutyáját lemészárolták. A helyi hatóságok ilyenkor sokszor az eszközökben sem igen válogatnak, az ebek nagy részét élve eltemetik vagy halálra verik.
Kínában csak a veszélyeztetett állatfajokat védi törvény, a házi kedvencként vagy haszonállatként tartott jószágokkal való bánásmódot semmilyen módon sem szabályozzák. Ez annak fényében korántsem meglepő, hogy az állatvédő civil szervezetek is csak néhány éve kezdtek szaporodni. A legnagyobb kínai állatvédő szervezet, a Chinese Animal Protection Network (CAPN) elsősorban az állatok tartáskörülményeinek javításáért és a kutyák és macskák fogyasztása ellen küzd. A 2004-ben alapított ernyőszervezet mára félszáz tagszervezettel büszkélkedik, ám a hatalmas országban alig ezer aktivistát tartanak nyilván.
A világ első állatvédelmi törvényét Richard Martin ír politikus, emberjogi aktivista kezdeményezésére szövegezték 1822-ben. A brit szabályozás a haszonállatok tartáskörülményeiről rendelkezett. Jóllehet Martin szerette volna betiltatni például a kutya- és kakasviadalokat is, utóbbiban nem járt sikerrel. A huszadik század első felében a náci Németországban hozták az állatokkal való méltányos bánásmódot taglaló legtöbb törvényt. Szabályozták az állatok közúti szállításának, illetve kísérleti célokból való laboratóriumi felhasználásának körülményeit, sőt törvénybe iktatták a lópatkolás vagy a homárfőzés legkíméletesebb módját is.
A korai szabályozások rendszerint nem az állatok jogát ismerték el a békés élethez, a jogalkotók tollát inkább a jó ízlés és morális megfontolások irányították. Az állatokat jogilag továbbra is tárgyként kezelték. Ezt elsőként az osztrák polgári törvénykönyvben írták felül 1988-ban, noha Hermann Nitsch osztrák képzőművész egy évtizeddel később, amikor is hátborzongató díszletek, állati tetemek és belsőségek között szervezett performance-t, az osztrák alkotmány művészi önkifejezést védő passzusa miatt mégis megúszta a büntetést. Az osztrák jogalkotók példáját egyébként is csak maroknyi ország törvényhozói követték. A német polgári törvénykönyv 1990-ben „jogképes élőlénytársakká” avatta az állatokat, a francia büntető törvénykönyv pedig 1999-től különbözteti meg egymástól a tárgyakat és az állatokat – derül ki Gyöngyösi Zoltán jogásznak Az állatok joga és jogalanyisága című tanulmányából. Bár Magyarországon az állatok egyelőre nem jelentenek önálló jogi kategóriát, az 1998-as állatvédelmi törvényt a közelmúltban szigorították. Ezentúl egyebek mellett tilos például az aranyhalakat gömb alakú akváriumban vagy a madarakat kör alapú kalitkában tartani – mert ezekben rosszul tájékozódnak, stresszben élnek és búvóhelyet sem találnak –, a kutyákat tilos négy méternél rövidebb láncra kötni, valamint tíz négyzetméternél szűkebb helyre bezárni.
A kutyatulajdonosokat Svájcban még ennél is rövidebb pórázon tartják, tanfolyamon kell megtanulniuk, hogyan bánjanak kedvenceikkel. A törvények azt is megszabják, hogy a gazdiknak 1500 négyzetcentiméternyi területet kell adniuk egy hosszúfülű ugróegérnek, illetve 2008 óta nem tarthatnak magányosan társas létet kedvelő állatfajokat – például aranyhalat, kanárit vagy tengerimalacot. Nemrég pedig egy népszavazáson választhattak az alpesi ország lakói, hogy védjék-e az állatokat hivatalból kirendelt védőügyvédek. A népszavazáson a kezdeményezés elbukott, a 26 kanton közül továbbra is csak Zürichben jár ingyenes jogi védelem az állatoknak. Ebben szerepe lehetett annak is, hogy az állatokra szakosodott zürichi védőügyvéd, Antoine Goetschel nemegyszer borzolta túlzottnak tűnő szigorral a svájciak kedélyeit. Legutóbb például azért citált a bíróságra egy 34 éves horgászt, mert az azzal kérkedett a helyi lapnak, hogy csak tízpercnyi megfeszített munkával tudott kihúzni a Zürichi-tóból egy tízkilós csukát. Goetschel szerint a pecás feleslegesen sokáig kínozta a halat, mielőtt megölte. A vádlottat felmentették, sokan azonban már most is úgy vélik, a svájci állatvédelmi törvény túl sok jogot ad az állatoknak.
BALÁZS ZSUZSANNA
