„Miközben most újabb kudarcnak vagyunk szemtanúi, és a kormány megakadályozza nyolc vidéki kórház fejlesztését, szórólapjaikon a kórházfejlesztésekkel dicsekednek” – rugaszkodott el a tényektől politikusi távolságra a Somogy megyei közgyűlés fideszes elnöke, Gelencsér Attila. Sajtótájékoztatóján azt próbálta takargatni, hogy miért nem sikerült a kaposvári súlyponti kórház fejlesztésére az uniós pólusprogram-pályázaton elnyert 11,1 milliárd forinttal és az ehhez társuló több mint 1 milliárdos önkormányzati önrésszel eredményes közbeszerzési pályázatot kiírni. A feladatra csupán egyetlen építőipari cég, a Hérosz Zrt. jelentkezett, ám ajánlata közel 40 százalékkal meghaladta a Kaposi Mór Oktató Kórház fejlesztésére szánt keretösszeget.
„Olyan sokáig húzódott ez az uniós projekt, hogy közben az infláció, a 20-ról 25 százalékosra emelt áfa, de még a tűzvédelmi előírások változása is megdrágította a 2007-re elkészített terveinket, amelyek megvalósítása most kezdődhetne el” – mondta a HVG-nek Repa Imre, a kórház főigazgatója. Holott egyebek mellett Kaposvár lobbizása is késleltette az indulást. A kormányzati tervek 2006-ban még arról szóltak, hogy a három vidéki orvosegyetem – a szegedi, a debreceni, a pécsi – kap összesen 100 milliárd forintot a pólusprogram keretében. A fejlesztésre kiszemelt kör azonban öt megyei kórházzal bővült, így a 2007–2013-ra szóló uniós akciótervben elosztható pénz igénylőnként 11 milliárdra csökkent. A pályázatot 2007 utolsó napjaiban írták ki, majd két fordulót követően 2009 nyarán dőlt el végleg, melyik nyolc kórház kezdhet fejlesztésbe. „Valóban hosszan húzódott a folyamat. Ám ekkora projekt kiírásában sem az államigazgatásnak, sem a jelentkezőknek nem volt gyakorlatuk” – mentegetődzött a HVG kérdésére Horváth Zoltán, az egészségügyi minisztérium szakállamtitkára.A
A kaposvári kórház mert nagyot álmodni: a 12,3 milliárd forintból mindössze 1,5 milliárdot szánt orvosi műszerek és berendezések beszerzésére, a többiért 40 ezer négyzetméter területű új épületegyüttest szeretne. Ezzel pályázata szerint 6,9-ről 6,5 évre csökkentené nagy értékű műszerei átlagéletkorát, ami aligha tekinthető látványos eredménynek, viszont három telephelyet és 14 pavilont szüntetne meg. Joggal gondolhatnánk, hogy az építőipar sanyarú helyzetében több cég is rámozdult a kaposvári projektre, mégsem így történt. „Azért drukkoltunk, hogy legalább egy pályázó legyen” – jelezte Repa Imre, hogy az ajánlatkérők nem a közgazdasági elméletre, hanem a realitásra alapoztak.
„Egy ilyen méretű projekt megpályázására még a tapasztalt cégek is több millió forintot költenek. Ha pedig egy tender úgy van kiírva, hogy speciális feltételek megkövetelésével szűkíti a potenciális jelöltek körét, az eleve esélytelenek nyilván nem kockáztatnak. De még az is előfordulhat, hogy a háttérben a vállalkozók felosztják egymás között a területeket” – adott szigorúan általános, nem a konkrét ügyre vonatkozó elemzést Nagyiványi András, az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetségének egyik alelnöke. Bármi álljon is a háttérben, a közbeszerzést eredménytelennek kellett nyilvánítani, mivel a projekt uniós szerződésben meghatározott összértéke nem emelkedhet. Még úgy sem, hogy a megyei önkormányzat hajlandó lenne megemelni az önrészt, mert a keret nem léphető túl.
A kórház arra hivatkozik, hogy amíg a pályázat húzódott, 2007-től 2010-ig legalább 30 százalékos volt az áremelkedés, tehát az építőcég joggal fejelte meg ennyivel az ajánlatát. Csakhogy a terveket 2008-ban kellett beárazni, és semmi akadálya nem volt, sőt elvárható lett volna, hogy a következő két év inflációját előre bekalkulálják. Ráadásul a KSH adatai szerint az építőipar áremelkedése az elmúlt két évben összesen sem érte el a tíz százalékot.
Jóllehet Gelencsér Attila borítékolta, hogy a másik hét póluskórház is „kudarcos lesz”, Debrecen máris rácáfolt a jóslatára. A múlt hét végén a hajdúsági főváros Orvostudományi Centrumának vezetői eredményes pályáztatást követően 8,5 milliárd forint értékű vállalkozási szerződést írták alá a megye házi kivitelezőjének számító Hunép Universal Zrt.-vel és a vele konzorciumot alkotó Magyar Építő Zrt.-vel.
A kiírók „bűvészkedtek a betűkkel” – panaszkodott Gelencsér –, aki szerint nem volt világos, hogy a pályázati összeg nettóban vagy áfával együtt értendő-e. Csakhogy a pályázati útmutatóhoz csatolt, Elszámolható költségek című melléklet kétséget sem hagy felőle, hogy a kórház végfelhasználó, ezért nem igényelheti vissza az áfát. „Az állam az önkormányzatra hárítja a 10 százalékos önrész befizetését, majd forgalmi adó formájában további 25 százalékot elvesz a fejlesztési pénzből” – háborog Repa. Talán nem is hiába, mert korántsem biztos, hogy ez a finanszírozási megoldás – amelyről a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség döntött – elnyeri az Európai Bizottság tetszését. A konstrukció ugyanis, az uniós szándékokkal ellentétesen, a pályázati pénz egynegyedét költségvetési bevétellé transzformálja.
A kaposvári kórház volt az első, amely megköthette a pólusprogram-szerződést, most mégis a sor végére került, hiszen új pályázatot kell kiírni, ami több hónapos késedelmet okozhat. „Szó sincs róla, hogy visszalépnénk – cáfolta a szakmai körökben szárnyra kelt szóbeszédet Repa –, de ki kell találni, hogyan férjünk bele a keretbe.” A legegyszerűbb, ugyanakkor a legvalószínűtlenebb megoldás az lenne, amire a fideszes megyei elnök félreérthetetlenül célzott, hogy kormányra kerülvén az övéi majd megtoldják a takaró hosszát.
GÁTI JÚLIA
