Az önök által készített interjúban (HVG, 2010. március 6.) Tóth István János vállalatvezetőkkel folytatott beszélgetések tapasztalataira hivatkozva több téves állítást tesz. Nem igaz például, hogy a szolgáltatóváltás költségei magasak. Megfelelő szerződés esetén nulla költséggel mehetünk át másik szolgáltatóhoz. Öt vagy hat számjegyű villamosenergia-költségek pedig havi 2-3 ezer forinttal csökkenthetők. A magam részéről határozottan állítom, hogy 10 százalékos különbségű árakat lehet szerezni a piacon, csak ismerni kell a megfelelő kereskedőket. A legfontosabb azonban a vásárlás időpontjának időzítése. Az áram ugyanis tőzsdei termék, melynek ára éven belül is nagy ingadozásokat mutat. Különösen igaz ez gazdasági válság idején. A cikk tehát arra mutat rá, hogy a vállalatok vezetői, de sajnos néha az ezzel megbízott kollégáik (pontosabban is az interjúalany által megkérdezettek többsége) a sajátos magyar helyzetet illetően nincsenek tisztában a lehetőségekkel. Merem állítani, hogy a szabadpiacra szerződött cégek 70 százaléka átlag 1 Ft/kWh-val jobb árat érhetne el, ha megfelelő szakembert vagy tanácsadó céget foglalkoztatna ezzel a csak látszólag egyszerű beszerzéssel.
LAKATOS ERNŐ
MŰSZAKI OSZTÁLYVEZETŐ, RÉVAI NYOMDA KFT. (BUDAPEST)
