Mentsük meg a Mórakertet! – a környékbeli termelők beszámolói szerint Nógrádi Zoltán, Mórahalom fideszes polgármestere az elmúlt hetekben több gazdagyűlésen és hivatali irodájában is ezekkel a szavakkal próbált hatni az egybegyűltekre. A parlamenti képviselőként az országos politikában már négy ciklusban is megmártózott Nógrádi a néhány éve még mintaként emlegetett Mórakert Zöldség-Gyümölcs Termelői Értékesítő Szövetkezet (tész) iránti türelemre kérte a gazdákat. Több százan közülük még a 2008-ban és 2009-ben beszállított áru ellenértékét sem kapták meg. Ráadásul sokukat forgalmuk tíz százalékát kitevő tagi kölcsön nyújtására biztatták, mondván, azzal a Mórakert kievickél a bajból.
Az ígéretek gazdája a beszámolók tanúsága szerint Nógrádi volt, aki a HVG megkeresésére csupán annyit árult el, hogy országgyűlési képviselői minőségében tájékozódott és tájékoztatta a termelőket, a cég ügyeiben nem vesz részt. Ugyanakkor a helyiek elmondása szerint sem a kisvárosban, sem a szövetkezetnél – amelyben az önkormányzat is tag – nem történhetett semmi Nógrádi tudta nélkül. „A következő kormány felállása után kerül sor a Mórakert konszolidációjára” – mondta Nógrádi, ennek mikéntjéről azonban nem kívánt nyilatkozni.
A helyi termelőknek, többszöri halasztás után, most éppen április a beígért végső fizetési határidő. Ezt néhányan nem tudták kivárni, és perre mentek, de a legtöbbjüket sikerült lecsillapítani. Abban bíznak, hogy a Fidesz által indított Nógrádi ismét bekerül az Országgyűlésbe, és képes lesz kilobbizni a szükséges támogatást. A képviselő-polgármester tavaly még ellenzékből is felhajtott egy bő egymilliárd forintos mentőcsomagot, amelynek nagy része a Mórakerthez ment. Jelenleg ebből fizetik a beszállítókat – méghozzá általában készpénzben, mivel akkora a bizalmatlanság, hogy egyébként nem vinnének terményt a tészhez a gazdák. A nyári pénzügyi injekció részeként az állami Regionális Fejlesztési Holding Zrt. többségi tulajdonosként részvényt jegyzett, és 600 millió forintos tagi kölcsönt nyújtott a tészek által alapított Dél-alföldi Termelői Értékesítő Szervezetek Zrt.-nek (Datész), amelyben a Mórakert kisebbségi tulajdonos. A Magyar Fejlesztési Bank pedig, állami kezességvállalás mellett, további 450 millió forint forgóeszközhitelt folyósított a szövetkezetek közös cégének.
Az elsőként bejegyzett magyar tészként a Mórakert sokáig a mintapéldája volt a zöldség-gyümölcs szektorban oly kívánatosnak tartott termelői összefogásnak. A tészek funkciója az lenne, hogy sok termelő együttműködésével nagy mennyiségű, a vevők igényei szerint hűtött-csomagolt áruval lássák el a piacot. A termelők számára azért lehet vonzó az ilyen kooperáció, mert nagy tömegű termékkel magasabb árat lehet kialkudni a piacon. Ráadásul az unióban a zöldség- és gyümölcstermelők számára meghirdetett támogatásokat is csak a tészeken keresztül lehet igényelni. Ez a működőképesnek látszó modell nem vált be a Mórakertnél, illetve a környékbeli, szintén bajba jutott kisteleki Kistér Tésznél és a kiskunfélegyházi Kiskun Tésznél sem.
A helyiek a gazdálkodás rejtelmeibe nem látnak bele, csak azt vették észre, hogy egyre szaporodtak azok a cégek, amelyekben a Mórakert tulajdonosi szerepet vállalt, közöttük olyanok is, amelyek tevékenysége inkább önkormányzati feladatokhoz kapcsolódott. A környékbeli gazdák szerint azon is bukhattak, hogy bizonyos beszállítókkal szemben engedékenyebb volt a Mórakert, azaz a gyengébb minőségű terményt is átvette. Volt olyan gazda, aki az „irodisták” túlfoglalkoztatására panaszkodott, és arra, hogy szerinte nem feltétlenül alkalmasság alapján töltötték be az állásokat. Hogy ez valóban így van-e, az nehezen ellenőrizhető, azt viszont több mint érdekesnek tartják, hogy a reaktivált elnök, Hódi Pál egyik keresztfia, Horváth József lett az új ügyvezető (Hódi másik keresztfia történetesen Nógrádi Zoltán). Vele szemben nem is elsősorban a családi kapcsolat miatt bizalmatlanok, hanem azért, mert nincs mezőgazdasági gyakorlata, korábban egy szegedi üvegipari cégnél dolgozott.
Egy ilyen vállalkozást lehetetlen nonprofit elven működtetni – osztotta meg tapasztalatait a HVG-vel Raskó György, akit még tavaly áprilisban Nógrádi kért fel, hogy válságmenedzserként segítsen helyre tenni a Mórakert gazdálkodását. Az Antall-kormány egykori államtitkárának, aki maga is sikeres agrárvállalkozó, nincs könnyű dolga. A cég ugyanis – erősítette meg a szövetkezettől kiszivárgott számokat az elmondása szerint honorárium nélkül dolgozó Raskó – úgy halmozott fel 3,6 milliárd forintnyi adósságot, hogy tavalyi árbevétele nem érte el a hárommilliárdot. Ráadásul az adósságból kétmilliárd forintnyi már le is járt, és ennek nincs fedezete. Egy évvel korábban még 4,7 milliárd forintos bevételt könyvelhettek el, de már az is közel 450 millióval elmaradt a megelőző évitől.
Raskó utalt arra is, hogy a magas fix költségek nagy része munkabér jellegű kiadásokból adódott. Szerinte a Mórakertnek nem volt olyan nyilvántartási rendszere, amellyel meg tudták volna állapítani, hogy az egyes tevékenységek milyen eredményt hoznak. Közelebb vinne a megoldáshoz, ha a Mórakert átalakulna részvénytársasággá, amitől a tészfunkcióit még megtarthatná – fűzte hozzá. Továbbá az eddig elhanyagolt integrátori, azaz a termelésszervezői szerepet is vállalnia kellene a Mórakertnek, mert eddig ad hoc jellegű volt, hogy a gazdák éppen mit termelnek.
Sikertelennek bizonyult tehát a Datészen keresztüli konszolidációs kísérlet, az államnak közvetlenül kell kistafíroznia a mórahalmi szövetkezetet – véli Raskó. Szerinte ezt érdemes is megtenni, mert a beszállító termelőik szaktudása és a tész infrastruktúrája egyaránt nagyon értékes. Ráadásul ha a Mórakert, illetve a hasonló helyzetben lévő Kistér és Kiskun bedől, akkor vissza kell fizetni az EU-nak a tészek által igényelt támogatást, összesen hárommilliárd forintot. A legújabb terv, amit a HVG információi szerint az agrár- és a pénzügyi tárca is támogat, úgy szól, hogy a Regionális Fejlesztési Holding Zrt. többségi tulajdonosként szálljon be a Mórakertbe. A számítások szerint körülbelül 1,8–2 milliárd forint friss tőkét kellene behozni a rendszerbe, a többi adósságot pedig részvényre váltanák a termelők. Persze ehhez szükség lenne egy olyan reorganizációs programra, ami a hitelező számára is meggyőző – sőt a belső ügyek ismerői szerint a szövetkezet menedzsmentjének is alaposan át kell alakulnia.
KELEMEN ZOLTÁN
