A genfi asszony lakásába karácsony előtt törtek be, többek között a laptopjától szabadították meg. Pár héttel később az interneten akarván pótolni veszteségét, nem kis meglepetésére az eBayen rábukkant a saját ellopott gépére. Szerencsére volt annyi lélekjelenléte, hogy rögtön értesítette a rendőrséget, és csak utána szállt be a licitbe. A svájci rendőrök eközben kiszálltak az eladó címére, ahol áruháznyi készletre bukkantak laptopból, pc-ből, notebookból.
Ezzel az akcióval kezdődött a múlt hét hétfőn tetőzött letartóztatási hullám. Hat ország bűnüldözői egyszerre csaptak le a grúz maffiának nevezett bandára, amelynek hetvenöt tagját dugták rács mögé. A fél Európát behálózó alvilági csoport felderítésére egy éve indított Jáva hadművelet nevű nyomozást Spanyolországból irányították, mivel ott van a központja a multinacionális óriásvállalati struktúrához hasonlóan felépített bűnszervezetnek, amelynek tevékenysége kiterjedt Németországra, Svájcra, Olaszországra, Franciaországra és Ausztriára is.
A szigorú hierarchiában működő grúz bűnszövetkezet élén három keresztapa áll. Ők döntik el, kik kerülhetnek a csapat második legmagasabb szintjére, ők határoznak stratégiai kérdésekben, és az ő feladatuk a belső konfliktusok elsimítása is. Ausztriában a nyomozók szerint két második vonalbeli maffiózót fogtak el, ehhez a szinthez a „belső ellenőrzés” tartozik, a közös kassza kezelése, valamint a pénzmosás megszervezése. A harmadik szint a középvezetőket tömöríti, ők irányítják a regionális brigádokat. Alattuk a brigádvezetők dolgoznak, feladatuk a pénzbegyűjtés, a bűnügyek szervezése, a drogkészletek felügyelete. Legalul vannak a katonák, a kétkezi bűnözők, akik parancsra betörnek boltokba, lakásokba, zsarolnak, vesztegetnek, ha kell, gyilkolnak.
Az egyes régiókban más-más jellegű bűnügyekre szakosodtak a banda vezetői és tagjai, Ausztriában fosztogatásra, autólopásra, lakásbetörésre. Akcióikat szigorú szabályok szerint hajtották végre, járművet lopni például kizárólag elegáns öltözetben volt szabad, hogy munka közben ne keltsenek feltűnést, gyanú esetén pedig könnyen továbbsétálhassanak. Pontosan kidolgozott metodikája volt a lakásbetörésnek is. Az egyik társaság kinézte a kifosztandó lakást, a másik kinyitotta az ajtót (ha kellett, külön szakembert vittek magukkal, aki másodpercek alatt végzett a legbonyolultabb zárral is), a harmadik kipakolta a lakást, a negyedik pedig az összeszedett holmi elszállításáról gondoskodott.
Óriási mennyiségű tárgyat loptak össze, Németországban 20 tonnányi árura, 120 ezer euró készpénzre csapott le a rendőrség. Ausztriában csak a letartóztatásuk előtti két hét alatt 37 kilónyi ékszert raboltak el, emellett a raktáraikban rengeteg egyéb holmit, műszaki cikket, étkészletet, szőrmebundát, mobiltelefonokat, Viagra tablettákat halmoztak fel. A tolvajok nem pihentek, naponta átlag hétszer törtek be lakásokba. Az összerabolt árutömeg értékesítése, elhelyezése nem volt könnyű feladat. A festményeket, porcelánokat többnyire a bécsi Dorotheum aukciós- és zálogházba adták be, sok mindent meg egyenesen Grúziába küldtek postán vagy csomagszállító szolgáltatókkal. Az eladásokból és más úton-módon szerzett pénzt a régiók a helyi központoknak küldték, onnan a főnökök a spanyolországi főhadiszállásra továbbították.
Ausztriában, de főleg Bécsben az utóbbi egy évben annyi betörés volt, hogy a belügyminiszter a felháborodott lakosság lecsillapítására külön nyomozóbrigádot állított fel, a Soko-Ostot, amely elsősorban az A4-es autópálya mentén járőrözött, mert a betörőbandák többnyire ebbe az irányba oldottak kereket. Az csak most derült ki, hogy Bécsben nem is autón, hanem tömegközlekedéssel, a fő villamosvonalak mentén jártak rabolni, a két, raktárként használt lakást is előnyös fekvése alapján választották ki. A nagy razzia és a letartóztatási hullám után az osztrák főváros élete nyugalmasabb lesz, az utóbbi idők betöréseinek harmada ugyanis a grúzok számlájára volt írható – közölte elégedetten a bécsi rendőrfőnök, Franz Lang.
FÖLDVÁRI ZSUZSA / BÉCS
