Eva Braun nem az az ártatlan és tudatlan szőkeség volt, aki beleszeretett egy zsarnokba, és akit a zsarnok, vagyis Adolf Hitler megtűrt maga mellett. Ellenkezőleg, a Führernél 23 évvel fiatalabb nő meghatározó szerepet játszott nemcsak a birodalmi vezér és kancellár életében, hanem az őt körülvevő udvartartásban is. Ez a legfontosabb állítása annak a könyvnek, amely most jelent meg Németországban Eva Braun, élet Hitlerrel címmel.
Szerzője, Heike B. Görtemaker történész úgy látja, Braun nemcsak pszichológiai támasza volt Hitlernek, de megkerülhetetlen tényezője is lett az őt övező belső körnek, amely a Führerből, alvezéreiből és azok feleségeiből állt, és amely leginkább a bajorországi Berchtesgaden feletti hegyekben, a Berghof rezidencián töltötte együtt az idejét. Fräulein Braun, ahogy ebben a körben hívták, ott ült az asztalnál, amikor a Führer és társai ebéd vagy vacsora közben a világ dolgait tárgyalták és Németország jövőjének terveit kovácsolták. Fényképezte Hitlert, amint az feszült arccal várta a híreket Moszkvából, a Molotov–Ribbentrop-tárgyalások eredményéről, és közelről láthatta 1939. augusztus végén a Lengyelország megtámadására készülő náci vezérkar előkészületeit is.
Vagyis nem tudatlan szőke liba, alkalmi szerető, hanem élettárs, sőt cinkos volt – mondta a múlt héten Berlinben a könyv szerzője külföldi újságírók egy csoportjával, köztük a HVG tudósítójával beszélgetve, hozzátéve, szerinte ez a könyv még húsz évvel ezelőtt sem jelenhetett volna meg. Persze nem valamiféle cenzúra miatt, hanem mert nem illett volna a háborús idők feldolgozásának több évtizedes sémájába. Ami arról szólt, hogy amiként Adolf Hitler már első találkozásaik egyikén elbűvölte Eva Braunt, ugyanúgy varázsolta el a tulajdonképpen ártatlan és jóhiszemű német népet is, munkát, jólétet, nemzeti büszkeséget ígérve. Ehelyett Németország porrá rombolt városokat, milliónyi halottat kapott, Braun kisasszony pedig 40 órával a hőn áhított esküvő után, immár Eva Hitlerként, a kollektív öngyilkosságot.
A semmiről sem tudó Eva Braun mítoszának kialakulásában jelentős szerepet játszott az is, hogy 1945 előtt ő valójában nem is létezett a német nyilvánosság számára. Heike B. Görtemaker szerint – aki pedig alaposan átkutatta az összes fellelhető archívumot – a német újságokban egyetlen utalás, pláne fotó, a filmhíradókban egyetlen kép sem árulkodott arról, hogy a Führer életében van egy nő is, még ha a nyilvánosság előtt nem is mutatkozik az oldalán. Pedig már 1929 óta ott volt, amikor dolgozni kezdett Heinrich Hoffmann-nak, az akkor még csak a hatalom felé törekvő nácik lelkes és elkötelezett fotósának müncheni üzletében, ahová időnként Hitler is betért. Így azon az októberi estén is, amikor először találkoztak. A találkozás Hitler számára is több volt a szokásos rajongói hódolat fogadásánál, amit az is jelez, hogy nem sokkal később Martin Bormann-nal ellenőriztette Eva Braun családfáját, vajon tiszta fajú árja-e. Hitler nem egy életre zárkózott el ugyanis a házasságtól, csak azt hangoztatta, hogy a német nép ügyének győzelméig nem vállalhat családi köteléket. Ugyanakkor például amikor a győzelem utáni, leendő új nemzetiszocialista kulturális központ városában, Linzben megépítendő házuk terveiről volt szó, azt mondta építészének, Albert Speernek, hogy a részleteket beszélje meg Braun kisasszonnyal. Vagyis közös jövőt tervezett vele.
Hogy erről a két érintett mit gondolhatott, arról kevés forrás maradt fönn. Halála előtt Hitler megsemmisítette összes magánfeljegyzését, és Eva Brauntól is csak egy 22 oldalas naplótöredék maradt fenn, ráadásul annak a hitelessége is kétséges. Görtemakernek ennek ellenére sikerült olyan könyvet írnia, amit a Der Spiegel hetilap kritikusa az első tudományos igényű Hitler-biográfiának minősített. A szerző nem csupán a korábban egyeduralkodónak számító forrásokból dolgozott, mint például Joachim C. Fest Hitler-könyve (amelynek alapján például A bukás című film Eva Braunját is megformálták). A történésznő az 1945 előtti idők szűkös, de meglévő dokumentumait – például Goebbels naplóját – és a szövetséges hatalmak közvetlenül a háború után készült kihallgatási jegyzőkönyveit, valamint az 1947 és 1949 közötti nácitlanítási eljárások dokumentumait végigkutatva kereste az Eva Braun szerepére szóló utalásokat, információkat. Ezek alapján jutott arra a következtetésre, hogy Eva Braun az idő előrehaladtával egyre jelentősebb szerepet játszott Hitler életében, és a végén egészen a cinkosságig jutott. Olyannyira, hogy amikor húgának férje, Hermann Fegelein, aki Himmler összekötő tisztje volt, a háború utolsó napjaiban, a már elkerülhetetlen véggel szembesülve megpróbált dezertálni, de elfogták, és halálra ítélték, Eva Braun nem próbálta megmenteni árulónak tartott sógorát, sőt helyeselte a kivégzését.
WEYER BÉLA / BERLIN
