Április első hetében az ígéretek szerint végre leteszi az asztalra a brazil védelmi minisztérium az elemzését arról, melyik vadászgép felelne meg anyagi és technikai értelemben az ország igényeinek, az amerikai Boeing gyártotta F–18-as Super Hornet, a francia Dassault cég Aviation Rafale modellje vagy a svéd Saab kínálta Gripen NG (Next Generation). Bármi szerepel is majd a jelentésben, a döntés akár politikai is lehet, hiszen Luiz Inácio Lula da Silva elnök hozza meg.
A brazil légierő az évtized eleje óta szeretné megújítani légiflottáját, ám csak tavaly írták ki a pályázatot 36 modern, többfunkciós vadászgépre, mondván, a gazdasági fejlődésnek hála már van pénz a korszerűsítésre. Tavaly ősszel még úgy tűnt, a Dassault-nak áll a zászló. A Brazíliába látogatott Nicolas Sarkozy francia elnök és Lula bejelentette, megkezdték a tárgyalásokat az üzletről. Az emiatt kialakult politikai vihar miatt Lula visszatáncolt, és azóta óvatosabban fogalmaz.
A Párizs által ígért technológiatranszferen túl a franciák mellett szól a közös múlt is. Brazília a Dassault előző generációs Mirage vadászgépeiből is tart hadrendben, és egy közelmúltban nyélbe ütött megállapodás alapján Franciaország 12 milliárd dollár értékben 50 Cougar harci helikoptert és 5 Scorpene tengeralattjárót is szállít az országnak. Ez utóbbiak közül az egyik dízelről atomhajtásúra is átalakítható. Brazília az egyetlen, egyelőre használaton kívüli repülőgép-hordozóját még 2000-ben ugyancsak a franciáktól vette. Párizs a vadászgép-óriásüzlet reményében azt is vállalta, hogy a brazil Embraer repülőgépgyártótól 10 könnyű katonai szállítógépet vásárol.
Nincs híja politikai nyomásnak amerikai oldalról sem. Március elején Hillary Clinton amerikai külügyminiszter brazíliai látogatásán szólt pár jó szót a Boeing ajánlata mellett, hangsúlyozva annak műszaki fölényét. Sajátos termékbemutatóra is sor került, amikor február végén Rio de Janeiro kikötőjénél horgonyt vetett az USA Carl Vinson repülőgép-hordozója, fedélzetén Super Hornetekkel, amelyek dicséretét az amerikai gyártó képviselői zengték a helyszínen. Az F–18-as esélyeit viszont rontja, hogy az USA vonakodik átadni a technológiát a brazil megrendelőnek.
Kiszivárgott értesülések szerint a brazil légierő a Gripent pártolná, elsősorban annak ára miatt, a Rafale-t pedig az utolsó helyre tenné. A Saab – amelyben csökkentette részesedését és bejelentette kiszállását a brit BAe Systems (HVG, 2010. március 13.) – 4,5 milliárd dollárért szállítana, további 1,5 milliárdot kérne a folyamatos karbantartásért, és vállalná, hogy a megrendelt gépek 40 százalékát Brazíliában szerelnék össze. Ez nem lenne egyszerű, mert – ahogy a tekintélyes Jane's Defence Weekly hadiipari szaklap felhívja rá a figyelmet – a Gripen hajtóműve az amerikai General Electric terméke, így azt csak Washington jóváhagyásával lehet továbbadni. A Boeing 5,7 milliárdra tartja a vadászgépeket és 1,9 milliárd dollárra a kapcsolódó szolgáltatásokat. A legdrágább a Dassault ajánlata, amit a sajtóértesülések szerint hiába csökkentett februárban 2 milliárd dollárral, a 36 Rafale még így is 8,2 milliárd dollárt kóstálna, karbantartással együtt. A Gripenek darabja nemcsak feleannyiba kerülne, mint a Rafale, de üzemeltetési költsége – 40 éves életgörbét számolva – óránként 3 ezer dollár lenne a francia rivális 14 ezrével szemben.
A két európai gyártó számára létfontosságú a megrendelés elnyerése. A Saab hazai piaca szűk, a svéd légierő az eredetileg tervezett 350 gép helyett csak 204 darabra tart igényt, vagyis a rentábilis gyártáshoz és a fejlesztések finanszírozásához még legalább 200 darabra kellene vevőt találni. Svédország jelenleg 130 darabos Gripen-flottáján kívül Dél-Afrika 26, Csehország és Magyarország 14-14, Thaiföld pedig 6 gépet tart hadrendben. A Dassault a Rafale-ból még egyet sem tudott külföldön eladni. A cég a kuvaiti és a görög megrendelésről már lemondott, a 60 vadászgépre ajánlatokat váró Egyesült Arab Emírségek kínálta lehetőségért még harcban áll. Líbia megpendítette 14 Rafale megvételét, de még nem döntött, a korábban megbízható Mirage-vevő Marokkó pedig tavaly decemberben 24 F–16-osról írt alá 842 millió dolláros szerződést az amerikai Lockheed Martinnal.
A vadászgépek piacán a küzdelem – amelybe az orosz Szuhoj és MiG, valamint a brit, német, olasz és spanyol együttműködéssel készülő Eurofighter is beszállt – egyre élesebb. India az utóbbi évtizedek legnagyobb, 10,4 milliárd dolláros kormányzati tenderén venne 126 többfunkciós vadászgépet. A Teal Group amerikai védelmi kutatóintézet becslése szerint a 2008–2017-es időszakban az előző tíz évben értékesített 2355 után 2909 vadászgépre lenne vevő, összesen 164 milliárd dollár értékben.
A legjobban várt újdonság a Lockheed Martin, amerikai mellett brit, olasz, holland, török, kanadai, ausztrál, dán és norvég finanszírozással készülő, F–35-ös Joint Strike Force (összfegyvernemi) modellje. A három változatban kínált, lopakodótechnológiával felszerelt, függőlegesen le- és felszállni képes F–35-ös az első amerikai vadászgéptípus, amelyet kifejezetten az exportpiacokat szem előtt tartva terveztek. A következő csaknem három évtized során a kiviteltől függően listaáron 60–90 millió dolláros modellből az amerikai hadsereg 2443 darabot tervez vásárolni, a másik nyolc együttműködő ország pedig összesen 750-et.
HEIMER GYÖRGY
