Érdekes összeállítást közöltek az egykori és a mai Magyarország városainak népességszám-változásáról. A táblázatban és a diagramon feltüntetett népességszámok helyesek. A cikk azonban nem veszi figyelembe az 1910 és 2009 közötti közigazgatási változásokat, így összemossa a demográfiai folyamatok és a városhatár-módosulások hatását. A különbségek pedig éppen az alföldi városok esetében számottevőek. A mai településhatároknak megfelelő 1910-es, illetve 2009-es népességszám alapján – minthogy a korábbi külterületen gyakorta új, önálló települések (például tanyaközségek) jöttek létre – korántsem olyan tragikus a helyzet, mint azt az írás sugallja. A cikkben abszolút vesztesként feltüntetett Hódmezővásárhely lélekszáma 15 ezer helyett, a fentiek figyelembevételével, „csupán” 5 ezer fővel, Szentesé nem egyhatodával, hanem csak kevesebb mint ezer fővel (4 százalékkal) csökkent. A mai közigazgatási beosztásnak megfelelő adatok alapján az is látszik, hogy a városok rangsorának eleje alig változott, a cikkben bemutatott 880 ezer fős helyett „ténylegesen” 1,1 milliós Budapest után mindkét vizsgált évben sorrendben Debrecen, Miskolc, Szeged, Pécs és Győr következett. A városrangsorban többek között néhány iparváros (Dunaújváros, Tatabánya és megyeszékhely-funkciói révén is Veszprém), továbbá megyeszékhelyszerepének köszönhetően Nyíregyháza, illetve az agglomerációs folyamatok miatt Érd lépett nagyobbat előre. Tény viszont az is, hogy néhány alföldi város mérsékeltebb népességszám-növekedése vagy lakosságcsökkenése révén hátrébb szorult (mint Békéscsaba vagy az említett Hódmezővásárhely).
CZIRFUSZ MÁRTON
GEOGRÁFUS (BUDAPEST)
