Jobban élünk, mint ezer éve

Az utolsó vacsora bekerült az International Journal of Obesity című, elhízástani szakfolyóiratba. Nem új keletű vétek, hogy egyre többet esznek az emberek, hiszen az ételadagok az utóbbi ezer évben folyamatosan nagyobbak lettek – vonta le a következtetést két amerikai professzor, Brian és Craig Wansink, miután számítógéppel elemezték a bibliai jelenetről festett képeket. A szereplők fejméretét alapul véve a fivérek arra jutottak, hogy a második évezred elejétől a végéig az asztalon látható főétel 70 százalékkal lett nagyobb, a veknik 25 százalékkal nőttek meg. Érdekesség, hogy bár a Biblia szűkszavú leírása szerint az utolsó vacsorán kenyér és bor volt az asztalon, a későbbi festményeken alig szerepel bor, viszont nagy adag bárányok tűnnek föl – ez a zsidó húsvét előestéjén természetes is –, és meglepő módon disznóhús is felbukkan egyik-másik képen. A leggyakoribb azonban a hal mint Jézushoz kapcsolódó keresztény szimbólum. A Wansink fivérek által idézett egyik forrásmunkából emellett az a kuriózum is megtudható, hogy a talán leghíresebb vacsoraábrázoláson, Leonardo festményén a hal nem más, mint a nem kósernek tekintendő angolna. A történelmietlenség oka feltehetőleg az, hogy a festő bevásárlócéduláinak tanúsága szerint Leonardo konyháján gyakran tálaltak föl angolnát. Mindez akár alá is támaszthatja a Wansink fivérek tézisét, amely szerint a képeken a művészek reálisan ábrázolták, amit a maguk korában tapasztaltak.